Eljött a várva várt nap. Csoportunk elsõ
BL selejtezõs fellépésére készülhetett.
Stadion hiányában "albérletbe"
kényszerültünk. Kisebb huzavona után
végül az Üllõire esett a választás.
E kicsit fura helyzeten, azaz hogy az idegenbeli meccs közelebb
van Zalaegerszeghez mint a hazai, a klub igyekezett segíteni.
Egy különvonatot és 15 különbuszt
biztosított a szurkolóknak az elõzetes
jegyigénylések alapján. Az Armada és
az Ultras vonattal utazott. Már a pályaudvaron
megfelelõ hangulat jelezte a mai nap fontosságát.
A ZTE-indulója búcsúztatta a kifutó
vonatot a fedélzetén tomboló közel
félezres tömeggel.
Természetesen a hangulat egyre csak fokozódott,
a helyközi rövidebb megállókban
tomboló, kékbe öltözött fanatikusok
vették birtokukba a peronokat. A tetõfokot
Fehérváron érte el, mikor is a megálló
vonatról lezúduló kékek kisebb
bonyodalmat okoztak, amit aztán a velünk utazó
rendõrök normalizáltak.
A vonat a Ferencvárosi - pályaudvarra érkezett
be, ahonnan rendõri felvezetéssel közelítettük
meg a stadiont. A meccsig hátralévõ
több mint két óra jókedvû
és bizakodó hangolásban telt. A helyszínen
tartózkodott egy 8-10 fõs zágrábi
csoport. Elõször a Népligetben, majd
az étteremnél kellett meggyõzniük
a ferencvárosi ill. egerszegi szurkolókat
békés szándékukról. Atrocitás
nem történt, igaz egy idõ után
a rendõrök egyszerûen bevitték
a vendégeket a stadionba. Közben folyamatosan
érkeztek a buszok is, sõt rengeteg autóból
és mikrobuszból is kék-fehér
sálak lógtak ki. Sajnos már a meccs
elõtt félórával elkezdett esni,
így a szektorokba csak az utolsó pillanatokba
vonult be a nézõsereg nagy része. Mi
a kanyarban vertünk tanyát. Ide is folyamatosan
érkeztek a szurkolásra hajlamos fiatalok,
így a kezdõ sípszóra a középsõ
két szektor teljesen megtelt. Sok ferencvárosi
szurkoló is segített minket. Zászlót
bontott szinte minden csoportjuk, sõt az Ultras drapija
mellett feltûnt a Spartan Army-é is. Mindkét
hosszanti lelátón szervezõdött
egy-egy alkalmi csoportosulás, kb. 50-100 fõsek,
így minden oldalról biztosított volt
a bíztatás.
Óriási hangulatban kezdõdött a
találkozó. A szurkolást egy szócsõ
ill. egy dob próbálta összehangolni,
ami az elsõ félidõben jól sikerült.
Folyamatosan hangos volt a kanyar, szinte minden itt helyet
foglaló szurkoló aktív volt. Az impozáns
tapsolások, megdörrenõ rigmusok jó
hangulatot varázsoltak a stadionba. Pozitívum
volt az is, hogy a bonyolultabb nótákat is
sokan énekelték. Az egész stadionos
"Hajrá Zete!" ill "Zeg-Zeg-Zeg…"
rigmusok fantasztikusak voltak. A találkozó
egyetlen, ám annál szebb gólját
pont az elõttünk lévõ kapuba emelte
Ljubojevics, természetesen leírhatatlan hangulatot
teremtve a kanyarba.
A második félidõ gyengébbre
sikeredett mind a pályán mind a lelátón.
Bár részünkrõl az aktivitás
nem lankadt, az elsõ sorok folyamatosan buzdítottak.
Viszont a feljebb állók már nem mindig
voltak aktívak. Próbáltuk a Csapatot
átsegíteni a nehéz pillanatokon, mert
a vendégek teljesen átvették a játék
irányítását. Kitartásunkat
siker koronázta, megszereztük az elsõ
gyõzelmünket a nemzetközi porondon.
Meccs után a buszok azonnal, míg a vonat 00:30-kor
indult vissza. A közel másfél óra
alatt azért történtek emlékezetes
pillanatok a felhõtlen ünneplés keretében,
sõt a hazaúton is jó páran gondoskodtak
arról, hogy a pihenés elmaradjon. Összességében
egy fantasztikus túra volt, talán fennállásunk
legjobbja. Ezúton is köszönet a ferencvárosi
csoportoknak és a szegedieknek a segítségért,
ill. a Csapatnak a felejthetetlen meccsért.
