A korábbi évek eseményei és a kölcsönös "szimpátia" miatt az utolsó hazai mérkõzésünket rangadóhoz méltóan kezeltük. A pénteki idõpont ellenére már jóidõben elkezdtünk gyülekezni a bázison. A szokásos mérkõzés elõtti jegyvásár most elmaradt, hisz a klub és a ZTE Marketing Kft. jóvoltából, a csapat egész éves kitartó buzdítását megköszönve, ingyenessé tette azt. És, hogy senki se legyen kivétel, ezt az ajándékot riválisaink is élvezhették (reméljük még a jövõben viszonzásra talál részükrõl is ez a gesztus…). Az összetartozás jegyében és az esetleges út közbeni kellemetlenségeket elkerülendõ, nagy létszámban együtt vonult a stadionba társaságunk. A drapik kihelyezése közben szállingózni kezdtek a fehérváriak is, de létszámuk furcsa módon még a mérkõzés derekára sem érte el a hatvanat (kopik a rangadók hangulata részükrõl is...).
A meccset füstökkel és stroboszkóp tûzijátékokkal nyitottuk, ami megalapozta a remek hangulatot, miközben a másik oldalon is gyúlt néhány füst. A pályán kezdés után nem sokkal sajnos elindult az egyszemélyes spori-show, ami végül tizenegyesbe és ezzel együtt hátrányunkba torkollott. A szidalmazás persze nem maradt el és a kezdeti szurkolásunkra is a pályán zajló események nyomták rá elsõsorban bélyegüket. Szerencsére a vendég elõnyre nem sokkal jött az egyenlítés és a félidõ végére sikerült megfordítani az eredményt is. Tombolt a közönség, nálunk gyúltak a görögtüzek, a szurkolásunk pedig mámorossá vált.
A második félidõ is sok izgalmat tartogatott, viszont gólokat már nem. Vezetésünk tudatában kiemelkedõen szurkoltunk, jó volt látni a sok fiatalt... A civil közönség is teljesen belelkesült és a felelgetõst már nem is a mi kezdeményezésünkre, hanem önállóan kezdték el nyomni. A hosszanti lelátók telítettsége pedig kedvezett ennek a hangorkánnak. Szurkolásunkba némi szidalmazás is vegyült néha az ellenfél irányába, de néhány "kerítésszaggató" társunkat leszámítva sokat nem foglalkoztunk velük.
A mérkõzés végén egy negyvenfõs brigádunk indult a kényszerû stadionkerülés után vendégnézõbe, teletûzdelve fiatalokkal, de se a Plázánál, se a csarnoknál és annak parkolójában sem találkoztunk egy kósza fehérvárival sem. Miután a rend éber õrei is felfigyeltek ránk, több csoportra szakadva, voltak, akik a törzskocsmánkba és voltak, akik további sétára indultak… Miután a telefonos randiegyeztetés sikertelen maradt, és a kedélyek is a nyugvópont felé kezdtek közeledni, akkor jött a hír, hogy egy - két autónyi fehérvári, kosza civileket zaklat ereklyeszerzés céljából a városban. Sajnos mire érdemben lépni tudtunk volna, vagy a sétáló társainkkal összeakadhattak volna, jött a hír, hogy már tovább is álltak… Érdekes, tavaly már elszalasztottak egy affért, ígérve a jövõ évit, de a létszámukra való hivatkozás miatt, most is kikerültek bennünket (egy könnyûnek nevezhetõ, viszont nem teljesen korrektnek ítélhetõ civil egerészést azért bevállaltak még ezen az estén).
Az este további része az ünneplés jegyében telt már…