A
két klub megegyezésével az utolsó
fordulóban esedékes Videoton-ZTE találkozón
felcserélték a pályaválasztói
jogot, így az utolsó fordulóban
hazai pályán köszönthettük
a bajnokcsapatot!
A koreográfiát Fehérvárra
terveztük ugyan, de nem okozott gondot, hogy itthon
két szektorra osszuk el a kartonokat. A játékosok
karikatúrával a szakemberek szombat délután
egy órára készültek el, pont
a finisre! : A törzskocsmánkban már
ekkor gyülekeztek az emberek, de jó páran
elõbb kimentünk a stadionba elõkészíteni
a látványt. A kezdésre ismét
sok nézõ kb. 12000 foglalta el helyét
a lelátókon, így telt ház
elõtt futottak ki a játékosok,
akiket a közönség hatalmas ovációval,
mi pedig a kétszektoros látvánnyal
köszöntöttünk! A kerítésen
egy kiírás volt olvasható: Íme
a mi hõseink! Két szektorba pedig kék
kartonok emelkedtek a magasba, illetve a 20 játékos
és Bozsik Peti 1,5*1,5 méteres karikatúrája.
A túloldalról kamerázó tagunk
elmondása alapján nagyon szépre
sikeredett. A vendégszektorban ekkor kb. 30 fehérvári
foglalt helyet, ezen kicsit meg is lepõdtünk!
A kezdõ sípszótól elkezdve
folyamatosan végigszurkoltuk az egész
elsõ félidõt! Dalaink elég
széles repertoáron mozogtak és
a bajnoki évad végére elértük
azt, hogy az egész szektort be tudtuk vonni!
A fej fölött tapsolós szurkolásaink
pedig rendkívül látványossá
váltak ennyi emberrel! Az eredmény alakulása
a legkisebb mértékben sem zavart meg minket,
az egyik dalunk, amiben végigénekeltük
a teljes csapatot kb. tíz percig tartott! Azután
a félidõ hajrájában Kocsárdi
Gergõ ebben az idényben szerzett elsõ
góljával kiegyenlítettünk
és ekkor megint az egész stadion szurkolt
velünk! Vastaps kísérte a levonuló
játékosokat az öltözõbe.
Az elsõ félidõ végén
ill. a szünetben aztán megérkeztek
a fehérvári ingyen buszok, így
a második játékrészben már
volt ellentábor is. Egy látványos
füstöléssel nyitottak és egész
aktívan szurkolgattak, de õszintén
megvallva nem sokat hallottunk belõlük,
mert a második játékrészre
sem csökkent a szurkolási kedv nálunk!
Közben a Videoton megnyerte a mérkõzést,
de ez senkit sem érdekelt túlságosan,
hiszen a bajnokságot már szerdán
megnyertük! Szurkolásunk központi témaköre
is e csodás teljesítmény körül
forgott! Öt perccel a lefújás elõtt
aztán hat vezéregyéniség
felvette a kék mellényt és a rendezõség
kérésére a mi szektorunk elõtt
felsorakoztunk, hogy nehogy idejekorán fussanak
be a pályára társaink. Itt nem
is lett volna probléma, de a többi részen
már egyre többen sorakoztak fel az oldalvonal
mellett, így arrébb kellett mennünk
segíteni mivel a rendezõk nem álltak
feladatuk magaslatán! Sõt egyre több
Armada tag jött be kisegíteni! Aztán
amikor az érmek átadása után
Kocsárdi Gergõ felemelte a kupát
megindult a tömeg! Ez még nem is lett volna
gond, az már annál inkább, hogy
az átlagszurkolók a bajnoki emelvényre
is, szerettek volna felmászni ill. sokan fel
is másztak így azon elég szûkössé
vált a hely! Gyorsan odafutottunk mivel a rendezõk
ismét gyengén muzsikáltak és
szép szóval vagy egy kicsit erélyesebben
helyet csináltunk kedvenceinknek valamivel méltóságteljesebb
ünnepléshez. A tiszteletkörhöz
az utat már az Armada biztosította és
a kupának is mi adtunk védõkíséretet!
Egészen az öltözõig vigyáztunk
a hõsökre, így csak telefonhívásokból
hallottuk, hogy a fehérváriak elkezdtek
gusztustalankodni a lelátón! Egy ZTE sálat
égettek el ill. gyalázkodtak felénk!
Hát erre nem lett volna szükség!
A harcosabb kedvû tagjaink azonnal a szektoruk
elõtt teremtek, és ami a kezük ügyébe
került azzal dobálták a Vidi szurkolókat!
A rendõrség is keményen lépett
felé a rendbontó vendégekkel szemben!
Na erre a mai napon egyáltalán nem lett
volna szükség!
Az ünneplés aztán a Sportcsarnok
elõtt folytatódott, de ezt az Armada nagy
része már kihagyta, és törzskocsmánkba
vonulva szórakoztunk egészen addig, amíg
úgy 11 óra magasságában
ki nem hívták e rendõrséget
csendháborítás miatt! : Amúgy
azon a véleményen voltunk, hogy az igazi
ünneplés szerdán már lejátszódott!
Köszönjük szeretett csapatunknak ezt
a csodálatos évet, hatalmas boldogságot
okoztak nekünk a bajnokság megnyerésével!
Leghõbb vágyunk teljesült ezzel,
beírtuk magunkat a magyar labdarúgás
történelem könyvébe! Július
végén pedig elindulunk elsõ nemzetközi
kupameccsünkre a ZTE-ért! Mindörökké
csak a ZTE!
