Enyhe tél után egyik "legmelegebb" tavaszunk következett, aminek persze még koránt sincs vége…
A teremlabdarúgó torna alatti utcai események okán, mi is kiemelt figyelemmel készültünk erre a hétfõ esti mérkõzésre. A bázison már órákkal a mérkõzés elõtt gyülekeztünk. A környéken mind a látható mind a nem látható rendõri készültség nagy volt. Ettõl függetlenül ütõképes (de korántsem teljes) létszámban, bármire felkészülve, egységesen indultunk el a stadionhoz. A beléptetés és a pirokoreográfiánk engedélyeztetése után kezdésre újra összeállt a brigád.
Az éneklés és a kölcsönös szidalmazások már a meccs kezdete elõtt megkezdõdtek. Az újpestiek hozták a szokásosnak mondható kb. 300 fõs vidéki létszámukat, viszont érdekes módon ezúttal csak a kicsi sarok szektorba lettek mindannyian bezsúfolva (valószínûleg biztonsági okokból, nem lett nekik nyitva újabb szektor). A kényelmetlenségük ellenére viszont meglett az az elõnyük, hogy olykor-olykor egységesen meg tudtak dörreni. Ez az este viszont nem az övék volt, sem a pályán, sem a lelátón...
A langyosnak mondható elsõ félidõ után, amiben a mi Bélánknak volt csak egy ordító helyzete, bízhattunk a jobb folytatásban. Ráhangolásként, a második félidõ kezdése elõtt, görögtüzekkel és tûzijátékkal melegítettük a hangulatot (az ellenfél szintén elnyomott egy-két tüzet). Meg is lett az eredménye. Sokkal harcosabb lett a játékunk képe, amit végre Franciskovic gólra is váltott. Robbantunk, ünnepeltünk, ismét jól szólt a felelgetõs, a "sarok" pedig - a kerítéstornász mutatványokat leszámítva - háttérbe szorult, egyre csendesebb lett. Pláne a második gólunk után… Waltner Robinak a régi idõket idézõ játéka és harcossága ismét beérett. A félidõ derekára kicsit elfáradt csapatunk, lett egy gyenge szépítési kísérlete az ellenfélnek is egy meg nem adott gól formájában (amire feleslegesen gyulladtak náluk a tüzek), de mindhiába. A remek igazolásnak tûnõ Lekic vastapssal történt cseréje után, Sebõk Józsi állt még be néhány percre, és csak a bíró kegye mentette meg az Újpestet a harmadik gólunktól (meg nem adott tiszta tizenegyes). A meccs végén megköszöntük játékosainknak a nagy rivális elleni remek szereplést, és szervezetten egy tömbben, utcai fiestát csinálva tértünk vissza a törzshelyre. Esetleges látogatókra is gondolva sokan késõ estig ünnepeltük remek gyõzelmünket.

A jegy 600 + 200 gyûjtés remekül bevált, folytatása következik azért, hogy rövid idõn belül (akár egy nemzetközi szereplés esetére is), méltó szurkolást és látványt tudjunk felmutatni csapatunknak.