Kánikulában készültünk az ide szezon elsõ mérkõzésére. A melegnek köszönhetõen jól fogytak a hûsítõ sörök, a nyári szabadságolások, az idõpont és a nem igazán rangadónak nevezhetõ mérkõzés miatt, viszont csak átlagosnak mondható létszámban vonultunk ki szeretett stadionunkba. Kíváncsiságunk az új csapat és edzõ iránt a focibarát nézõinket is megihlette, mert egész korrekt létszámban látogattak ki a stadionba közülük sokan. Sajnos az elsõ félidõ nem igazán az elképzeléseink szerint alakult a nyáron jól erõsítõ vendégek ellen, amit mindjárt az elején vezetésre is váltottak a húsz-harmincfõs, tisztességes létszámúnak nevezhetõ paksi tábor nagy örömére. A pályán kemény, harcos játék zajlott, ami Molnár Balázs mentõvel történõ elviteléig fajult... A helyére cserélt Tóth Norbert viszont új színt hozott a játékba, és a félidõ végére a közbe-közbe felhangzó füttyszót már néha taps válthatta fel egy-egy látványosnak mondható akciónk után. Szerencsére egy ilyen akcióból sikerült egyenlítenünk még a félidei pihenõ elõtt Tóth Zolinak köszönhetõen. A második játékrészben a jó erõnléti felkészítés eredményeként már sikerült ellenfelünk fölé kerekedni és a "mi Bélánk" remek baloldali játéka után megszerezni a vezetést is Waltner Robi révén. A remek dobos háttérrel érkezõ paksi szurkolók ekkor már nem igazán bízhattak a gyõzelmükben, kicsit vissza is vettek a szurkolásból. A "i" -re a pontot a mérkõzés végén egy jogosan, de kicsit körülményesen megítélt büntetõ tette fel, amivel Robi második gólját szerezve bebiztosította a gyõzelmet. A csapat úgy néz ki, hogy jó felkészítést kapott, végre sikerült igazolnunk egy megfelelõ kapust, kicsit összeszokatlannak tûntek még, de ismét nagy várakozásokkal tekinthetünk egy jó szezonra. A szurkolásunk átlagos nyárinak volt nevezhetõ, különösebb esemény nem történt.