A
"meleg" tavaszunk folytatásaként kispesti
"barátainkat" fogadtuk ezen az újabb hétfõi
idõpontban megtartott találkozón. A korábbi
mérkõzésekhez hasonlóan és az egyéni
lehetõségekhez képest, ismét idejekorán
megkezdtük a gyülekezést törzshelyünkön.
Sok "váratlan" eseménnyel viszont most sem
számolhattunk, látva a régi idõkhöz
képest, profinak nevezhetõ hivatalos készültséget.
A vonulásunk egyszerre történt, a díszkíséret
sem maradt el, így a nyitányra majd teljes létszámban
meg is érkeztünk a szektorunkba.
A kispestiek szokásosnak nevezhetõ létszámban,
mintegy 150-en töltötték meg a kis "sarokvendégszektort".
A mérkõzést mi kezdtük bátrabban
és hatékonyabban, de a bíró kiemelt szereplõvé
válása által, egy kétes és nagyon
jó helyrõl megítélt szabadrúgás
után õk kerültek fölénybe. A szereplõbõl
fõszereplõvé válás útján
elinduló Spori ráadásul egy fegyelmezetlenség
után még a játékoslétszámunkat
is csorbította, így bizakodásunk a jobb szereplésre,
a félidõ derekára kezdett szertefoszlani. Játékosaink
elszántságára szerencsére pozitívan
hatottak az események és a többszöri gólveszélyes
támadásunk után sikerült lehetetlen helyzetbe
hozni a kispesti kapust is. A tizenegyest Robi magabiztosan vágta
a hálóba, és amire ünneplésünk
alábbhagyott volna, újabb lehetetlen helyzetet sikerült
teremtenünk az ellenfél kapujánál - hasonló
eredménnyel. A szünetet jólesõ fórral
zártuk és készülhettünk az újpesti
meccsnél nagyobb szabású pirokoreográfiánkra.
A második half nyitása így a játékosok
és a közönség feltüzelésével
telt, aminek meg is lett az eredménye. A már hetek óta
a mezõny feletti színvonalon játszó Rajko
Lekics órási bombát lõtt majd félpályáról
Tomic hálójába. 3 - 1 (!), ráadásul
emberhátrányban vezettünk ennyivel! Szóltak
a dalok, zúgott a stadion, csak az a kár hogy a hétfõi
idõpont és (sajnálatosan) a TV -s közvetítés
miatt ismét nem volt egy legalább jó félházas
létszám a lelátókon. Ettõl függetlenül
mi jól éreztük magunkat…, és ebbe belefért
némi kölcsönös szidalmazás is ellenfelünkkel.
A lefújás elõtt a kispestiek egyik fekete bõrû
játékosa még betalált a kapunkba, de ez
már csak szépségtapasz maradhatott a számukra
is tíz fõvel befejezõdött találkozón.
A mérkõzés végén még egy
komolyabb csapattal "kerültünk egy stadiont vendégnézõbe",
de mindenhol "sorfalakba" ütköztünk…
Az ünneplés a bázison a szombat estéket
idézve ért véget.
Ismét harcban a dobogón maradásért, szombaton
egy valamivel könnyebbnek ígérkezõ ellenfél,
jó sorsolás a bajnokságban, elszántnak
tûnõ játékosok - még mindig bármi
történhet a végelszámolásnál.
