Hétfõi
TV-s mérkõzés, alacsony nézõszám,
jól szereplõ ellenfél, nagy zakó után
hullámvölgyben lévõ tartalékos csapat,
ráadásul gyõztes vetélytársak.
A mérkõzés az elõjeleknek megfelelõen
indult, és miután a megítélt büntetõjüket
értékesítették ellenfeleink, mindjárt
hátrányba is kerültünk. Ez az este viszont
már nem a kaposvári elképzelések szerint
alakult. A hátrány után szerencsére gyorsan
sikerült az egyenlítés, sõt a félidei
szünetre vezetésbe is kerültünk Darko Ljubojevic
révén, ami bizakodásra adott okot a folytatást
illetõen is. Lipcak remekül védett nálunk,
és amit már 100%-os ziccernek ítéltünk,
neki azt is sikerült hárítania. A második
játékrészben viszont emberhátrányba
kerültünk, sõt a kezdõ bíró
még egy újabb tizenegyessel is jutalmazta ellenfelünket.
Lipcak viszont parádésan védte a büntetõt,
így az eredmény változatlan maradhatott. Az idegek
pattanásig feszültek voltak végig, mind a pályán,
mind a lelátón, bánhatják mindazok, akik
nem látogattak ki erre a mérkõzésre. Tíz
emberrel teljesen beszorultunk a kapunk elé az elõnyben
futballozó kaposváriakkal szemben, de szerencsére
nem sikerült fordítaniuk az eredményen, sõt
egy kontra után még mi hagytuk ki a kihagyhatatlant.
Az öt perces hosszabbítást már nem bírtuk
kivárni és egy kisebb tûzijátékkal
ünnepeltük meg csapatunkat, akik ezen az estén kitartásból
és küzdenitudásból jelesre vizsgáztak.
A kaposvári szurkolók több dobbal érkeztek,
néha szurkolgattak is, a semleges viszonyunk természetesen
továbbra is megmaradt, hisz' õket is várjuk a
június 9-én megrendezésre kerülõ
jubileumi szurkolói focitornánkra.
Ismét felfelé indult a hullámvasút, reméljük
a szezon végéig ki is tart ez az emelkedõ…
