Már rég óta nem adtunk hírt magunkról, ám e meccs mellett természetesen semmilyen körülmények között nem mehetünk el szó nélkül. Az elsõ 8 fordulóban összeszedett 8 vereség ellenére nagyon bizakodóak voltunk. Már a Fradi ellen is nagyon szép számban jöttünk össze, így várható volt, hogy e szombat délutánra a régi idõket fogja idézni a létszámunk. A hét születésnapunk megünneplésének méltó elõkészületeivel telt, melyhez a nagy ajándékot a Csapattól vártuk.
Az elsõ fecskék már a kora délutáni órákban a törzshelyen gyülekeztek. Olyan fél négy magasságban megérkezett az Azzuro is, nagy hangzavart keltve az utcában. Az indulás 5-re volt meghirdetve. Létszámunk legalább 60-70-en fõ volt. A stadionhoz vonulás a megszokott koreográfia szerint telt, útközben semmi érdemleges nem történt. A bevinni kívánt "tárgyak" simán bejutottak a stadionba, így egy újabb konfrontációs helyzettel kevesebb lett. Meccs elõtt fél órával még kevés vasi volt a vendégszektorban, de az elmaradhatatlan szócsata már ekkor kezdetét vette. Közben kiraktuk transzparenseinket (a nyugati kanyarba is jutottak) és a dobokat is rögzítettük. A meccs kezdetéig teljesen megtelt szektorunk, mely ezúttal a 12-es volt. Sajnos "biztonsági okokból" a saját szektorunk teljesen le volt zárva, így a vendégektõl 2 szektor választott el minket. Ennek is volt köszönhetõ, hogy kevesebb volt a szidalmazó rigmus és magyarázás.
A csapatok kivonulásától kezdve nagyon jó szurkolást mutattunk be, mindenki átérezte a meccs fontosságát, így az elõénekeseknek sem volt különösebb gondja. Nagy létszámú, látványos fej feletti tapsolások, változatos rigmusok jellemezték a tomboló tábort. A góloknál görögtüzek gyúltak. Külön említést érdemel a többi szurkolótársunk bevonása, akik ezúttal nemcsak a felelgetõsbe, de a tapsolásba is élénken bekapcsolódtak. Apropó, felelgetõs. Ezúttal is csodálatos volt. A szombathelyiek elõször némán hallgatták, majd másodszori alkalommal megpróbáltak közbe szurkolni, mintegy belezavarni, mely 2 rigmus erejéig hallható is volt, utána teljesen elnyomta õket a "Hajrá" <-> "Zete"!!! Egy "angol mintájú" stadionban ez a hangerõ már-már emlékeztethette õket valamire, már amelyikük megfordult egy szigetországi stadionban. Szerencsére a meccs úgy alakult, ahogy legszebb álmainkban gondoltuk, a félidõ közepén a vezetést megszerezve a végére 3-0-s elõnnyel mentünk pihenni.

Szünetben a 10 éves jubileumi koreográfiánk került elõkészítésre. Az elõször kivonuló vasiakat füttykoncert, majd a késõbb érkezõ kedvenceinket egy nagyzászló fogadta a nyugati kanyarban "Armada 10." felirattal. Közben sorra gyulladtak a görögtüzek, összesen 40 darab a hosszanti lelátón és a nyugati kanyarban egyaránt. Elmondhatjuk, nagyon impozánsra sikerült, melyet a játékosok, a közönség is megerõsített. (Sõt a másnapi NS is - vannak még csodák) Talán ezt a pirotechnikai bemutatót meghálálva még a félidõ elején berámolták a fiúk a 4. gólt is, mely hazai oldalon extázist, vendégoldalon elvonulást jelentett, de errõl majd késõbb. A 2. félidõben ott folytattuk, ahol az elsõben abbahagytuk, a végén egy hullámzással megfûszerezve. A lefújás után nagyon régen nem látott pillanatok következtek. Együtt ünnepelte egymást a tábor és a Csapat.
A stadionból egy nagyon jókedvû társaság indult a törzshelyre folytatni a szülinapi és már gyõzelmi mulatozást. A Galamb utcánál kisebb verekedés tört ki, az arra járó nagyszájú(!!!) vasiaknak köszönhetõen. (senki észre nem vette volna, hogy vasiak…) Majd az úton elhaladó szintén nem zalai kocsik keltették fel a szurkolók figyelmét, ezért a társaság nagy része nem a kocsmába, hanem a Plaza parkolója felé vette az irányt. Itt nagy meglepetésünkre egyetlenegy rendõr sem volt, leszámítva a forgalomirányítókat. Így eshetett meg, hogy különösebb gond nélkül egerészhettünk több percig, mígnem szirénázva megérkeztek a yardok. Ekkor már kevés vasi volt itt, és valószínûleg még kevesebbet sikerült kiszúrni. A huligánjaik már elmentek (már aki egyáltalán megvárta a meccs végét), vagy látva az érkezõ zegiek nagy létszámát kocsiba ülve feltûnés nélkül kereket oldottak.

A szombathelyiekrõl:

Az elõzetes hírek szerint, na meg az elmúlt év 2. vonala után, úgy gondoltuk, hogy nagy létszámban, felpörögve érkeznek. Nos, létszámuk max. 6-700 fõ lehetett, bár szembõl jobban meg lehetett volna ítélni. Mindenestre nem volt tömve a vendég rész. Megjelenésükben sem kellett csalódnunk, sikerült újfent az angol és ír zászlókat egymás mellé pakolni, hogy egyes angol klubokét ne is említsük… De ezúttal valami nagyot is akarhattak, ezért készítettek egy "tartalmas" kiírást is, melyet az elválasztó kerítésre húztak ki a meccs elõtt egy üzenet gyanánt. "Parasztok, nincsen pontotok"- Ehhez tényleg csak "gratulálni" tudunk, hiszen ha csapatuk ez este nem, hát õk rúgtak maguknak egy öngólt. Bár pontunk a meccs elõtt nem volt, de ehhez õk semmit nem tettek hozzá, amikor pedig ezt megtölthették volna tartalommal, szánalmasan lebõgtek. Legalább várták volna meg a meccs végét, és ha aktuális lett volna, akkor kihúzni…
A meccs elején szurkolgattak, amibõl mi szinte semmit sem hallottunk, de ez köszönhetõ annak is, hogy a két tábor közel egy oldalon helyezkedett el. Majd 2-0 után elhallgattak. Aztán a szünet után minden eddigi dolgaikat felülmúlták. 4-0-s vezetés után az 50. perc magasságában elindultak haza. És nem a szimpla szurkolóik, hanem azok, akik eddig leghevesebben mutogattak, szitkozódtak, és néha-néha szurkoltak is. Akik angol mentalitásúnak képzelik magukat. "You'll never walk alone" - csak a derbi 2. félidejében… Az utolsó 10 percre jó, ha 20%-uk maradt, talán pár autónyi huligánnal. Ez bizony szégyen, méghozzá hatalmas…

Ezúton is köszönjük a Csapatnak ezt a fantasztikus estét, mellyel a 10. születésnapunkon megajándékoztak minket. Örök emlék marad ez a 4 gólos kiütéses gyõzelem, és a Hali szurkolók szégyenletes távozása!

Armada