Látogatóink száma: Az oldalon található írásos és képanyag másodközléséhez az Armada elõzetes engedélye szükséges

Zalaegerszeg - Szombathely

2008. november 15.

2008. november 15.! Végre eljött az a nap, amire a 2008/2009-es szezonkezdet óta vártunk. Az előkészületek hosszú heteken keresztül tartottak, az ötletek tömkelegét megrostálva a következő megvalósítás mellett döntöttünk. A meccs elején 20 kis fehér füstbomba és 30 stróboszkóp nyújtotta piro show-ból emelkedett ki Zalaegerszeg város címere, a kerítésen pedig egy kiírás, egyik dalunkból idézve: „Zalaegerszeg nekem a legszebb”. A koreó ötlete és kivitelezése teljes egészében az Ultrasé volt. Azonban az Armada sem maradt adós, a görögtüzek beszerzését ez a csoport vállalta, hogy a második félidő elején lángba boríthassuk a Nyugati lelátót. Természetesen a meccs „lereagálásra” is gondoltunk, ezért a félidei piro látványra allokált 80 görögtűz mellé még 30-at szintén magunkkal vittünk. A koreográfia szombat délelőtt lett véglegesítve és utoljára elpróbálva. Voltak, akik ezután már nem mentek haza, hanem megkezdték az alapozást az „előadásra”.

A nap folyamán 3 különböző helyen gyülekeztünk, szétszórva a városban, de tökmindegy volt, mivel a rendőrök a „titkos” helyeket is pillanatok alatt kiszúrták, a város közel sem frekventált pontjain. Az Alibiben a brigád már órákkal a meccs előtt hangolt és az 5 órai indulásra kb. 250-en gyűltünk össze. Elég sok olyan arc jelent meg, akiket évek óta nem láttunk. A rendőrök által lezárt útvonalon közelítettük meg a stadiont, eléggé felpörögve az év meccsére. A bejárat előtti kis utcában a rendőrség ruházat átvizsgálást tartott, ami kicsit lelassította a belépést, de a szektor alatt bevártuk egymást és együtt vonultunk be a szektorba. Ekkor még elég kevés vasi tartózkodott a vendégszektorba, de már ők is a mi szidalmazásunkkal nyitottak. Mivel a folyamatosan érkező vasiak is hasonló mentalitást mutattak – összhangban a dugába dőlt egyeztetési kísérleteink konklúziójával - azt már nem hallgathattuk szó nélkül, ahogy több száz vasi szeretett városunkat, csapatunkat és minket gyaláz. Innentől kezdve már mi is lereagáltuk az ilyen megnyilvánulásaikat (füttykoncert, majd válasz rigmus).

A meccskezdésig minden és mindenki elfoglalta a helyét a feladata szerint. A 3/4 részben új stadion először telt meg és elég impozáns látványt nyújtott. A vendégek részére kijelölt szektorok teljesen megteltek, ami 1000-1200 főt jelent. Ennyi szombathelyi még nem volt ZTE meccsen Zalaegerszegen. A mi táborunk kb. 1000 fős volt, aki valaha megfordult bármely szurkolói csoport tagjaként a lelátón, kint volt. A kezdéskor a vendégek elmondásuk szerint 50 görögtüzet gyújtottak be, szép látványt produkálva, sőt, az irányukból fújó szél miatt a pirójuk füstje a pályára települt, ami miatt a találkozó 15 perc késéssel kezdődött. Nálunk a már említett városcímer emelkedett ki a füstfelhőből, elismerést kivívva az oldallelátón helyet foglalók körében is.

Az mondjuk sajnálatos, hogy a Himnusz éneklése idején a szpíker bömböltette a zenét. Miután egy kicsit láthatóbbá vált a játéktér a spori belefújt a sípjába és elkezdődött. A hangulat fergeteges volt az első perctől, mindkét fél nagy elánnal bíztatta csapatát, amit a kifejezetten élvezetes mérkőzés csak tovább fokozott. A most debütáló kihangosítás is jót tett a szurkolásunknak. Nyilván ekkora létszámnál az ismertebb rigmusaink, dalaink ütöttek jobban, de az Ultras irányításával próbáltunk változatosan, és az egész szektor számára élvezetesen szurkolni. A mérkőzés úgy alakult, ahogy megálmodtuk. A góljaink után nagyon nehéz volt visszarángatni a pályára beugráló, önkívületi állapotban tomboló szurkolókat. Szumma szummárum, óriási hangulatban telt el az első félidő.

A szünetben a 80 görögtűzhöz szükséges tagok bent maradtak a szektorban, és időben elfoglalták a helyüket, hogy a játékosok bejövetelekor vezényszóra lángba boruljon a lelátó. A tüzek elolszlása, balról-jobbra 20 vörös, 20 kék, 20 fehér, 20 vörös volt a Nyugati kapu mögött. A kivitelezés tökéletesre sikerült, fenomenális látványt nyújtva a Csapat és a publikum számára.

A második játékrészben sem csökkent a buzdításunk elánja. Bár a hajrában ránk ijesztett a Haladás, de Tóth Zoli bevágta a győztes gólt, ami valami elképesztő eufóriát indított el a lelátón, nemcsak a Nyugati „kanyarban”. A lefújást követően a szektorunk irányába tartó örömittas játékosainkat nem vártuk be a lelátón, az extázisban tomboló szurkolók százai özönlöttek be a pályára. Voltak, akik a vendégszektort is célba vették, de a rendezők és a rendőrök gyorsan reagáltak, így inkább ők is az ünneplést választották.

Bátor szívvel állítjuk, hogy ez volt minden idők leghangulatosabb ZTE-Haladás mérkőzése. Mi az eddigi legjobb teljesítményünkkel rukkoltunk elő, mind a szurkolás, mind a látvány területén. Az utcai kontaktus teremtést az egy héttel korábban Budapesten megfogalmazottakkal összhangban se a meccs előtt, se a meccs után nem kerestük, a stadionból egyből a törzskocsmához tértünk vissza. Bár egy darabig még rendőri jelenlét volt a pub-nál, de az ünneplésre ennek kihatása nem volt. Érdemes még megemlíteni, hogy a meccs előtt többeknél több napja tartó álmatlanságnak illetve a 110%-on pörgő tombolásnak köszönhetően sokan már éjfél után pihenni tértek, így a hajnalig tartó ünneplést az eredeti létszámhoz képest már csak egy kis mag adta.

Konklúzióként elmondhatjuk, hogy egy csodálatos futball élménnyel gazdagodtunk, mely mindkét tábornak köszönhető! Lehet, hogy sokan furcsának találják, hogy ezt itt és így kimondjuk, de ehhez a fergeteges hangulathoz szükség volt a nagy létszámban utazó szombathelyi szurkolókra is!

Kívánunk minden szurkolói csoportnak hasonlóan nagy volumenű élményeket! Mind a nyugati végeknek, mind Hazánknak sok ilyen mérkőzésre volna szüksége. Akkor talán ismét tömött lelátók előtt léphetnének pályára csapataink...

Szebb Jövőt!