Óriási
érdeklõdés elõzte meg a
rájátszás elsõ hazai találkozóját.
A stadion két pénztára már
reggel kilenckor kinyitott. Ezt kihasználva a
délelõtti órákban akadt
idõszak, mikor több száz fõ
állt sorban. Itt már kaphatóak
voltak a Ferencváros elleni belépõjegyek
is, illetve kedvezményesen lehetett kötött
sálhoz jutni. A jegybeszerzõ roham a déli
órákra csillapodott le. Az Armada Ultras
már ezekben az órákban gyülekezett
és hangolt a találkozóra. Mintegy
fél órával a meccs elõtt
érkezett az Armada és az Ultras a stadionhoz.
Ezután a megszokott koreográfia szerint
a drapik kipakolása és a dobok elhelyezése
következett. A hosszanti nagylelátón
egy szektor kivételével hatalmas volt
a zsúfoltság, a legalsó sorokban
és a kerítésnél is álltak
az emberek. Olyan 12-13 ezren lehettünk. A soron
következõ Fradi elleni meccsen valószínûleg
minden talpalatnyi helyre szükség lesz.
A héten a megalakult ZTE Baráti Kör
és a ZTE FC Rt. vezetõségének
a felhívására a szektorunkat rengeteg
sál és mez színesítette.
A karmesteri pálcát ezúttal az
Armada "legrutinosabb" tagjai vették
át, és vezetõjének irányításával
hatalmas szurkolást produkáltunk. A pályán
is látványos küzdelem bontakozott
ki, kezdetben mindkét oldalon nagy helyzetek
akadtak. Végül egy 11-esbõl sikerült
megszerezni a vezetést, így önfeledt
tombolásban telt ez a játékrész.
A szünetben rengetegen frissítették
magukat a lelátói alatti ill. közeli
kiszolgáló egységekben, így
a 2. félidõre kicsit csúszva értek
be. Pedig a pályán zajlottak az események,
mely igencsak kihatással voltak a lelátóra.
Elõször a tõlünk távolabbi
kapuba "fejelte" be Egér a labdát,
melynek hatására egy emberként
ugrottunk a kerítésre. Aztán a
bíró kéz címén érvénytelenítette
a találatot, majd villant a sárga és
a piros. Ez többekben nemtetszést váltott
ki, és felesleges feszültségüket
a kerítésen vezették le. Ám
e sajátos tevékenységüket
be sem fejezhették, mikor egy szerencsés
góllal Szamosi tovább növelte az
elõnyt. Sõt nem sokkal késõbb
Kenõ egy újabb büntetõbõl
3-0-ra alakította azt. Az öröm a tetõfokára
hágott. Egyik tagunk a pályára
ugorva okozott kisebb bonyodalmat a biztonságiak
körében, akik csak a rendõrök
segítségével normalizálták
a helyzetet, legalábbis a kerítésen
belül. Természetesen a rendõrök
bejövetele negatív irányba korbácsolta
a kedélyeket, így újabb frontvonal
alakult ki a menekülõkapu benyomásával.
Sokan a lefogott társunkat akarták "kiszabadítani",
míg páran szóval próbálták
meggyõzni a hatóságokat. A helyzetet
az Armada prominens személyei rendezték,
akik visszaterelték a társaságot
a szektorba. Talán az utolsó pillanatban,
hiszen a játékos kijárónál
már érkezett a helyszínen lévõ
összes rendõr. A továbbiakban a bíztatás
kapta a fõszerepet. Folyamatosan szóltak
a dobok, lengtek a rudasok, ugrált, tapsolt,
ordított a szektor. A jó hangulaton az
újvárosiak szépítõ
gólja semmit sem változtatott. A lefújás
után pedig a pályán és a
játékos kijárónál
folytatódott az ünneplés. Az Armada
és az Ultras pedig a játékosokat
megvárva a székház elõtt
gratulált nekik. Az ünneplés természetesen
az éjszakába is átragadt, a szórakozóhelyeken
és a kocsmákban folytatódott a
fieszta.
Az
újvárosiak páran tartózkodtak
a vendégszektorban, mindössze egy kisebb
piros-fehér zászlót feszítettek
ki. Szervezett csoport ezúttal nem érkezett.
