Eljött
a nagy nap. Bár a bajnoki döntõ titulusát
a Fradi újpesti veresége miatt elvesztette,
de számunkra bebiztosíthatta a bajnoki
címet. Szerdától péntekig
közel 9000 jegy fogyott el, majd a meccs napján
délig a maradék 3000 is. A kora délutáni
órákban már mozdultak a szurkolók,
mezekkel, sálakkal és egyéb ajándéktárgyakkal
talpig kékbe öltözve indultak a mérkõzésre.
Sokaknak az arca és a haja is ki volt festve.
Természetesen az Armada és az Ultras törzshelyén
is óriási volt a hangulat és a
várakozás. A meccs elõtti hangolásba
egyébként néhány vendégdrukker
is csatlakozott hozzánk. Másfél
órával a meccs elõtt megindult
a tömeg és ellepte a stadion környékét.
Mi olyan 1 órával a kezdés elõtt
érkeztünk. Jó hangulatban teltek
a kezdésig hátralévõ percek,
elsõsorban a lelátó alatti részen.
A Csapat kivonulásakor óriási hangorkán,
konfettiesõ (közel 150 kg), zászló
és sálerdõ fogadta õket.
Hatalmas bíztatással kezdõdött
a találkozó. Kezdetben gondot okozott
az összehangoltság, hiszen nemcsak a szektor,
de az Armada törzshelye is kicsit fel volt "hígulva",
így néha mást-mást énekeltek
a szurkolók, mint az elõénekesek.
Aztán helyre kerültek a dolgok, a szektorban
szétszóródva akadtak alkalmi "hangosítók",
akik a fõ helyen elkezdett dalokat átvették
a szektor minden részén. De szót
kell ejteni a stadion egészérõl
is. Az ülõrészen helyet foglalók
is aktívak voltak, az egész stadionos
tapsolásban és a legegyszerûbb rigmusokban.
A hosszanti nagylelátó pedig… Kb.
10.000 ember tombolt fergeteges hangulatot varázsolva
a stadionba. A hosszabb lélegzetvételû
dalainkat sajnos nem ismerték, így igazából
az egyszerûbb dalok domináltak. Fej fölötti
tapsolások, ugrálások, sálazások,
a folyamatosan lengetett kiszászlók kivételes
produkciót eredményeztek. A hangulatot
tovább fokozták a Dunaferr - MTK meccsrõl
kapott hírek. Mindenki bajnokavatásra
készült.
Félidõben mozdulni sem lehetett a lelátó
alatt. A szurkolás természetesen itt is
folytatódott.
A második félidõ elején
mindkét oldal kisebb füstölést
mutatott be. Mi igazából a Dísz
térre szántuk ezt a pirót, de az
óriási hangulat és a hév
begyújtásra késztette a szurkolókat.
Az 55. percben vezetést szerzett a Fradi, mely
egy pillanatra megfogott minket, majd a középkezdés
elõtt elemi erõvel bíztattuk újra
a játékosokat. Kenõ szabadrúgása
után döntõ momentumként Jovic
elhibázta az elhibázhatatlant, majd egy
percre rá egy tetszetõs akció végén
a csereként beállt Radu elsõ labdaérintésével
egyenlítettünk. A lelátón
elszabadult a pokol. Hatalmas hangrobbanás, szurkolók
egymás-hegyén hátán. Leírhatatlan…
A hátralévõ idõben még
Kenõ elhibázott egy 11-est, de ezt senki
sem bánta. Az utolsó percekben mindenki
a kerítésre akart mászni, majd
a lefújást követõen, vagy
elõtte, berohant a több ezres tömeg.
Másodpercek alatt ellepték a játékteret,
és minden mozdítható ereklyét
magukévá tettek. A játékosok
próbáltak bemenekülni az öltözõbe,
de voltak, akik oda is követték õket.
Kezdetét vette a bajnoki arany megünneplése.
Közel egy órán keresztül a stadionban
a játékosokkal, edzõkkel, vezetõkkel
folyt a pezsgõbontás. Zúgtak a
régi-új slágerek, önfeledten
ünnepelt a tömeg. Természetesen a stadionból
minden mozdíthatót hazavittek a szurkolók.
Majd a hagyományoknak megfelelõen mindenki
a Dísz térre vonult. Itt természetesen
fõ programként a szökõkútbeli
fürdõzés szerepelt. A Csapat megérkezése
után a Polgármesteri Hivatal erkélyén
köszöntötte egymást Csapata és
szurkolótábora. Vezetõk, edzõk,
játékosok mondtak pár örömteli
és boldog mondatot a helyszínen tomboló
több ezres tömegnek. Felhangzott a Himnusz,
a "We are the Champions" majd folyamatosan
a frissen hangkazettára vett Armadás dalok
szóltak a téren. A Városháza
erkélyén véget ért ünneplés
után a Sportcsarnok melletti sörsátor
került reflektorfénybe. Ide vonultak át
a szurkolók, és ide várták
a Bajnokcsapatot is. A fiúk érkezéséig
az Armada megszállta a színpad elõtti
részt, illetve többször is alkalmi
mûsorvezetõvé léptek elõ
tagjaik. A sörsátorban óriási
volt a zsúfoltság, rengetegen be sem fértek.
Lengtek a zászlók, pörögtek
a sálak, padokon, asztalokon ugráltak
a boldog szurkolók. Aztán megérkezett
a Bajnokcsapat. Az amúgy sem "lagymatag"
hangulat a tetõfokára hágott. Az
Armada a színpadon a játékosokkal
együtt alkalmi zenekart játszva adott koncertet
a nézõknek. Majd e kimondott sikeres produkció
után egy "valódi" együttes
szórakoztatta a nagyérdemût a hajnali
órákig.
A
ferencvárosiak kb. 600-an lehettek. Minden csoport
megjelent. Autókkal és vonattal érkeztek.
A meccs nagy részében átlagos -
esetükben gyengébb - szurkolást produkáltak,
góljuk után hallatták igazán
hangjukat. Szünetben õk is füstöket
gyújtottak. A lefújás után
barátian köszöntötte egymást
a két tábor, mind a lelátón,
mind a pályán.
