Nem
egy behozhatatlan hátrányú elsõ mérkõzés
után, bizakodva mentünk ki ezen a szerda délutánon
ismét együtt a stadionba. A hivatalos készültség
hasonlóan nagy volt, mint már a korábbi meccseken
megszokhattuk, ezen a "meleg" tavaszon.
A továbbjutás az elsõ félidõ alapján
sajnos viszont nem kecsegtetett túl sok reménnyel, mert
még az elsõ vendéggólra gyorsan megadtuk
a választ, a félidõ hátralévõ
részében gyõzedelmeskedni látszott a vendégek
"fekete serege". A látottak a szurkolásunkra
rá is nyomta rendesen a bélyegét, a nagy létszámban,
korrekt brigáddal érkezõ vendégek viszont
örülhettek az 1 - 3 -as félidõnek.
A szünet után viszont minden megváltozott. Csapatunk
vehemensen vezette támadásait, mintha kicserélték
volna õket. Sajnos viszont az elsõ félidei mulasztás
behozhatatlan hátrányt hozott. Ha a kapusuk nem fogott
volna ki ilyen jó napot, és egy kicsivel több lett
volna a szerencsénk, akkor akár két, a továbbjutást
is jelentõ góllal fordíthattunk volna a mérkõzés
végét. Sajnos nem így lett, és végül
kiestünk a kupából. A második félidõ
alapján viszont le a kalappal a játékosaink elõtt.
Megérdemelték volna a továbbjutást.
Mi koreográfiával nem készültünk, a
vendégek gyújtottak néhány görögöt.
A kerítésnél azért volt némi szópárbaj
és kölcsönös szidalmazás is vegyült
a szurkolásba. Az elvonulásunk egységes volt
a bázis felé, hisz korábban már a kispestiek
ellen bebizonyosodott, hogy a kiemelt készültség
miatt reménytelen lenne a közelebbi kapcsolat kialakítása
ellenfeleinkkel. Az est további része a mérleg
megvonásával telt, a többi kialakult párosítást
látva, azért viszont mosolyogva elgondolkodtunk azon
is, hogy a végén még akár "Afrika
Kupa" döntõvé is válhat ez a sorozat.
Idénre sajnos ennyit errõl…
