A várakozásokkal ellentétben egy autóval indultunk csak el Újpestre, köszönhetõen a tavaszi remek teljesítménynek és annak, hogy jó néhány régi, utazásra is hajlandó tagunknak mérkõzései voltak a környékbeli bajnokságokban ezen a vasárnapon. Az út eseménytelenül telt és már kezdés elõtt fél órával a Duna - Plázánál voltunk. Sajnos a stadionhoz vezetõ út felújítása miatt háromnegyed órát üldögéltünk a dugóban, így a mérkõzés 17. percében értünk csak a szektorba. Ott néhány civil szurkoló üldögélt csak érkezésünkkor, amikor ráadásul még csak 0 - 0 volt az eredmény is. 5 perc alatt viszont már az Újpest ment 3 - 0 -ra. A félidõt Sebõk Vili által értékesített tizenegyes zárta, ami Tisza Tibor második félidei kiállítása után újabb reményekre adott okot, a felzárkózást illetõen. Sajnos nem így lett, és TÍZ ember ellen is kaptunk még két gólt. Szurkolással, megjelent számunk miatt nem is próbálkoztunk, sõt a második játékrészben inkább játékosainkhoz próbáltunk szólni nem épp irodalmi stílusban, azt ecsetelve, hogy majdnem ennyien maradtunk, akik még így is kíváncsiak rájuk. Valamit tenniük kellene már…
Az újpestiek kb. 4 ezren voltak és folyamatos jó szurkolást produkáltak stadionjukban, viszont a nézõszámra nem igazán lehetnek büszkék úgy, hogy bajnokság megnyerésére esélyes, kimondottan jól játszó csapatuk van.
A látottakat megelégelve a mérkõzés vége elõtt 4 perccel távoztunk. A hazafelé út eseménytelenül telt … volna, de kaptunk egy követõ autót, gyors lepattanó szerzés reményében "barátainktól". Tankolásunk közbeni "felmérés" után egy piros lámpánál találkoztunk ismét, ahol több ok miatt a kiszállás helyett a távozás mellett maradtunk. Filmekbe illõ belvárosi autós üldözés után követõink elmaradtak, így egy Balaton parti késõebéd beiktatása után 18 körül értünk haza.
Tanulságként szolgálhat, hogy az ilyen típusú mérkõzésekre ezek után vagy egy ütõképes brigáddal kell mennünk korrekt létszámban, vagy sehogy…