Elkezdõdött
a rájátszás. A három idegenbeli
és két hazai meccs elsõ felvonásaként
Újpestre vezérelt minket a sorsolás.
A Csapat nagyobb támogatottsága céljából
különbuszt szerveztünk az útra,
sõt a klub vezetésével is felvettük
a kapcsolatot, de itt segítséget nem kaptunk.
Igazából nagyon nem lepõdtünk
meg, mikor a gyülekezõnél mindössze
10 fõ jelent meg. Így a buszt visszaküldtük
és az Ultras egy mikrobusszal, a huligánok
pedig 2 kocsival vágtak neki az útnak.
A kezdés elõtt kb. 20 perccel érkeztünk
a vendégszektor mögötti parkolóhoz.
Bevonulás után azért meglepõ
volt, hogy rajtunk kívül még kb.
40 zalai tartózkodott a szektorban. Az idegenben
használatos zászlók kipakolása
majd a Himnusz eléneklése után
kezdetét vette a rájátszás.
A szinte "üres" stadionban elég
jól hallatszottak rigmusaink, melyek ha nem is
folyamatosan, de nagyobb szünetek nélkül
hangzottak fel. A pályán Csóka
hibáját Tulio kihasználta, így
vezetést szereztek a lilák. Kicsit döbbenten
vettük tudomásul, egyszerûen nem értjük,
miért kell szinte minden meccsen odaajándékozni
a vezetést az ellenfélnek. A félidõ
további részét ülve tekintettük
meg, csak a meccset lereagálva hallattuk hangunkat.
Szünetben egy kicsit átszervezte a Csapatot
Bozsik Péter, melynek köszönhetõen
felélénkült játékunk.
Egér egyenlítõ gólja pedig
talpra ugrasztotta a vendégkanyar tagságát.
Mindenki érezte, hogy a döntetlenszagú
meccs esetleg a mi oldalunkra billenhet, így
a Csapat minden megmozdulását bíztatás
követte. Aztán jött a 11-es szituáció,
melynek befújásakor egy emberként
rohant mindenki a kerítésre. A hátralévõ
percek szerencsére változást nem
eredményeztek, így a lefújás
után a TV-ben is jól hallhatóan
ordítottuk a régi-új slágert,
a bajnokság végkimenetelére célozva!
:
Az
újpestiek meglepõen alacsony létszámban
voltak kíváncsiak a mérkõzésre.
Látszott, hogy túl vannak a szezon meccsén,
számukra a bajnokság már elég
érdektelen (kivéve persze a derbit). A
három ultracsoport közül az UVB volt
a legaktívabb, egy-két bíztató
rigmus, Wagner és a kupagyõztes csapatuk
éltetése mellett szokatlanul nagy hangsúlyt
kapott az örökzöld szidalmazásunk,
mely számunkra legalább annyira unalmas,
mint nekik az alé alé alé alé
óóó…
