Armada93 - Hivatalos Honlap - Official Website

Az Armada története

1993. június 13-án a Zalaegerszeg-Dorog másodosztályú labdarúgó mérkozésen alakultunk meg, melyet 1-0-ra megnyertük. A szervezett szurkolással, csoportosulással viszont nem itt találkoztunk eloször, hiszen kosárlabda csapatunkat ekkor már évek óta bíztattuk a Torcida nevu formációban. Röviddel elottünk pedig a stadionban is alakult egy csoport Brigade della Morte néven, akik azonban fél évvel késobb egyesültek velünk. Nevünk, egy kosárlabda mérkozésre járó szurkoló ötlete volt, így lettünk mi a Blue Armada. Ekkor még fogalmunk sem volt, hogy Armada néven Rijekában már muködik egy tábor, csak késobb tudtuk meg. Célként mi is a szervezett szurkolás meghonosítását tuztük ki, amely addig csak a csarnokban muködött. Eleinte döcögött az egész. 15-20-an voltunk, s a törzshely kiválasztása sem volt túl szerencsés, az eredményjelzo feloli kapu mögött székeltünk. Nem sokkal utánunk hasonló célokkal alapították meg a Western Front nevu csoportot is, akik késobb szintén beléptek hozzánk. Úgy gondoltuk, egységesen többet tudunk fejlodni! Az 1995-96-os idényben átköltöztünk a hosszanti lelátóra, a hazai kispad mellé. Nevünkbol elhagytuk a ZTE színére utaló "blue" szócskát, s simán Armada néven dolgoztunk tovább. Létszámunk ekkor már40-50 fo körül mozgott. Legjobb idoszakunk az 1997-1999 közötti két esztendo volt, mikor létszámunk száz fore is felduzzadt. Ekkor készítettük a legtöbb koreográfiát és pirotechnika is rendszeresen volt a hazai mérkozések alkalmával. Napjainkban már csak 30-40-en vagyunk (munkahely, család…), viszont 2000 tavaszától muködik egy szekciónk. Ok az Armada Ultras. Fiatal, ultraszemléletu tagjaik vannak, jelenleg 25-30 fo. Egyre több mérkozésen próbálkoznak látványossággal, ok jelentik csoportunk jövojét! Egyébként volt még néhány kezdeményezés régebben is (Settore 11, West Side Ultras), de egyik sem bizonyult életképesnek. Lehet, hogy létszámunk nem túlzottan acélos, de Zalaegerszegen nincsen igazából szurkolói múlt. Csapatunk legkiemelkedobb eredménye két negyedik helyezés volt, még a nyolcvanas évek közepén. Eleinte szedtünk tagdíjat is, mely aztán megszunt. Ha szükség van pénzre, akkor összeadjuk. Ajándéktárgyak csak a tagok részére készültek, Gyártottunk sálakat, de mára már senki sem viseli közülünk. Csináltattunk ezen kívül széldzsekit és baseballsapkát is. Az évek során megoriztük transzparenseinket, de mostanság csak a sötétkék alapon fehér betuset (Magyarországon csak általunk használt betutípussal) rakjuk ki. Egy idoben elég sok rudas zászlót készítettünk, most ezt már az ultrák csinálják. Nevünkhöz fuzodik néhány koreográfia, melyek közül a legszebb és a legnagyobb a Magyarország-Szlovénia és a Zalaegerszeg-Nagykanizsán bemutatott volt. Az az igazság, hogy görögtüzezést jobban kedveljük! Ezt elég sok találkozón bizonyítottuk is. Utazásainkat busszal és autókkal oldjuk meg, mostanság viszont utóbbi dominál. A velünk párhuzamosan az NB I-ben szereplo csapatok vendégszektoraiban, Békéscsabát és Nyíregyházát kivéve, mindenhol megjelentünk kisebb-nagyobb létszámmal. Általában a nyugati országrészben többen utazunk. Kosárlabda mérkozések alkalmával is volt néhány emlékezetes turnénk Sopronban, Körmenden, Fehérváron. Egy alkalommal a Dózsa Gy. Úti Honvéd csarnok falain kívül rekedt 200 zalai, de még így is jutott 400 szurkoló belülre. Napjainkban kizárólag a focistákat kísérjük idegenbe. Részt vettünk néhány balhéban is, melyek közül kiemelhetok a '94-95-ös Zalaegerszeg-Nagykanizsa, a '97-98-as Zalaegerszeg-Gyor, a '98-99-es Gyor-Zalaegerszeg és Haladás-Zalaegerszeg. Ezen eseményeken csak szurkolók hadakoztak egymással. Egyetlen csoport látta a hátunkat. A '94-95-ös Zalaegerszeg-Újpest mérkozés elott történt az eset. Az igazsághoz hozzátartozik, akkor még elég rutintalanok voltunk. Az új törvény bevezetése miatt már nem nagyon eroltetjük az eroszakot, gondoljuk a többség megért bennünket. Barátaink a ferencvárosi szurkolócsoportok. A kapcsolat 1994 tavasza óta él, s mellette rengeteg privát barátság is kialakult a két tábor tagjai között. Jó viszonyt ápolunk a szegediekkel is, de velük sajnos nagyon ritkán találkozunk. Ellenségeink sorát a Haladás vezeti, s oket követi a megyei rivális Nagykanizsa és a Gyor. De e három táboron kívül is van még néhány unszimpatikus csoportosulás. Legjobb fellépésünknek a '97-98-as szombathelyi túránkat tekintjük (2-0), ahol kb. ezer zalai tombolta végig a másfél órát. Ekkor mutattuk be legszebb idegenbeli koreográfiánkat. Fehér csíkokkal hat részre osztottuk a vendégszektort, melyek közötti részt kék kartonok fedték. Mindegyik részben egy-egy hatalmas betu jelent meg, s így vált kiolvashatóvá csoportunk neve az Armada. Még a szimpla szurkolók is végig bíztatták szeretett csapatunkat. Eroszak terén a legmaradandóbbat 1999 tavaszán Gyorben nyújtottuk. Az egész egy gyori telefonhívással kezdodött, melyben a White Hunters verekedésre invitált bennünket. Kb. tíz perccel a kezdés elott futottunk be egy busszal és 19 autóval. Úgy kétszáz hazai várakozott ránk a vendégpénztár feletti sétányon. Mikor még csak néhány tagunk lépett át a bejáraton, a gyoriek megindultak feléjük. Ezt látván felboszülve törtünk át a bejáraton, s támadtunk rájuk, akik csak rövid ideig tudtak ellenállni. A késve reagáló rendoröknek sikerült kimenteni a hazaiakat kezeink közül. A találkozón többször is összeverekedtünk a rendorökkel, s kétszer ki is hátráltak a szektorból. Aznap este Gyor belvárosában portyáztunk autókkal, s minden helyi mobot (Ultra Arrabona, White Hunters) szétkergettünk. Zárszóként üdvözletünket küldjük barátainknak, szeretnénk ha csoportunk még sok remek hangulatú mérkozésen képviselné magát.

Armada