A tornát megelõzõ napok egyeztetéseinek köszönhetõen korán kezdtük a napot a szokott helyen. A reggeli melegítõ italok elfogyasztása után, mintegy 80-an indultunk a legkevésbé ellenõrizhetõ útvonalon a sportcsarnok felé. Közeledve a létesítményhez, mindentõl függetlenül, hamar kiszúrtak bennünket a nagy létszámban jelen lévõ egyenruhások, így a megérkezésünk teljes díszkísérettel zárult. Némi várakozás után, a kezdet elõtt már negyed órával megkezdtük a beléptetést, kisebb fennakadásokkal, amit a szervezõ biztonsági fõnök (megfelelõ ellenõrzés után) szerencsére végül megkönnyített. A csarnok a borsos jegyáraknak köszönhetõen a hazai oldalon lett csak mérsékelten telített. Vendégeink közül a soproniak és a kaposváriak is csak gyér létszámban érkeztek, a fõ délelõtti kispesti riválisaink közül többen is más túrát választottak ezen a napon, így csak mintegy 70-80 fõvel képviseltették magukat. A kölcsönös szidalmazás persze már az elsõ mérkõzés alatt elkezdõdött, és ez változó intenzitással az egész torna alatt jellemzõvé vált.
Hazai csapatunk bemutatkozása nem sikerült túl jóra, így gyorsan már a harmadik (második saját) meccs után nyilvánvalóvá vált, hogy idén nem kell majd egy közel ezer kilométeres túrával kezdenünk az idegenbeli mérkõzéseinket. A mérkõzések zajlottak, az italokkal egész jól ellátott büfé fogyasztásunknak köszönhetõen jól pörgött, ezen kívül viszont a teljes unalom és a meccsek iránti érdektelenség is kezdte felütni a fejét köreinkben. Hamar kiderült, hogy közelebbi kapcsolatba délelõtti ellenfelünkkel sem házon belül sem azon kívül nem igazán kerülhetünk. Ezen egy vaklármának bizonyult áttörési kísérletecske sem változtatott. Az utolsó mérkõzés viszont paprikás hangulata mellett meghozta az aznapi elsõ és egyben utolsó csapatgyõzelmünket. A Honvédot kiütve, és ezzel a továbbjutás lehetõségétõl is megfosztva õket gyõzelemmel, viszont az egész délelõttöt nézve, szégyenteljes utolsó helyen zártunk.
A délutánt törzshelyünkön töltöttük, ahonnét a másik fõ riválisunk megérkezése, majd csarnokba deportálása után, társaságunk több mint fele ideiglenesen távozott is, az újabb esti összetartásos találkozó ideéig. Fél öt körül érkezett a hír a belvárosból, hogy mintegy 20 - 25 fõs, korrekt összetételû újpesti csoport a belvárosban tartózkodik kíséret nélkül, és az irányunkba tartanak. A tavaszi "ablakbedobálós" kispesti támadásból okulva úgy döntöttünk, hogy nem várjuk meg õket, hanem ha kell elébe megyünk a találkozónak, hasonló létszámban, minden eshetõségre felkészülve. A helyi gyorsétterem magasságában össze is futottunk velük, ahol túl sok kérdésre nem igazán maradt idõ a szándékokat illetõen, így pillanatok alatt kemény csata vette kezdetét. A páros ökölcsaták mellett repült minden pro és kontra. Igazi hullámzó harc alakult ki, ahol mindkét fél mindent bevetett, ami a keze ügyébe került, vagy ami megszerezhetõ volt a közeli gyorsétterembõl, illetve környékrõl. Mindkét oldalról néhányan a földre is kerültek, becsülendõ és normális dolog volt viszont, hogy azoknak már nem esett bántódása, hacsak nem voltak hajlandók továbbra is vállalni a küzdelmet. A rend éber õreit is meglephette a dolog, mert az utóbbi évekre nem igazán jellemzõen elég késõn eszméltek és érkeztek, de talán nem kell részletezni, hogy ezt egyik fél sem bánta igazán. Az érkezésüket mi vettük észre elõbb és inkább a gyors felszívódás mellett döntöttünk. Ezt néhányan félre is értették ellenfeleink közül idõlegesen, mindaddig, amíg a nyakukba nem kapták õket másodperceken belül. Talán a helyismeretnek is köszönhetõen a távozás nekünk sikerült jobban, ellenfeleink még néhány óráig élvezhették a helyi kapitányság vendégszeretetét.
A hírek gyorsan terjedtek a városban, így a mérkõzések végére ismét közel teljes létszámban gyülekeztünk a bázison, de addigra a biztosítás már mindent zárt. Az esti mulatozás az egész napos kimerítõ ténykedéseknek köszönhetõen legtöbbeknek korábban, még éjfél elõtt zárult, de erre a napra italból, fociból, és miegymásból elég is volt.
Következõ fellépésünk Stockerau, ott viszont már mi játszunk majd a pályán, reméljük idén is eredményesen.