A kiutazásra a szokásostól eltérõen már pénteken sor került legtöbbünknek, és a tavalyi évvel ellentétben ismét sikerült színvonalas szállást találnunk, ahová jövõre is visszatérhetünk talán… A kiút mindenkinek máshogy és más útvonalon telt, minthogy többünknek ismét sikerült eltévednie a bécsi autópályákon, ezzel hosszabbítva meg az útidõ hosszát. Miután mindenki megérkezett a kisvárosba és elszállásolta magát, elindultunk szokásos helyeink újbóli felderítésére. Az induló tele pénztárcák gyorsan könnyebbültek (a tavaly elõtti éjszakai móka után, tavaly minden zárva volt), hisz minden vendéglátó egységet nyitva találtunk. Ez mindjárt a másnapi elsõ mérkõzésen, többeken kicsit meg is látszott, mert kikaptunk elsõ ellenfelünktõl. Tavalyi szervezettségünk sajnos idén nem tudott annyira érvényesülni a pályán, ettõl függetlenül a maradék mérkõzéseket megnyerve csoportelsõként zártuk az elsõ napot.
Az estére szállásunkon készültünk. Fradista barátaink idén nem a kisvárosi szállás és szórakozások igénybevétele mellett döntöttek, õk Bécsben élvezték a Rapid szurkolók vendégszeretetét újonnan nyílt kocsmájukban. Bennünket is szeretettel vártak volna, de mi némi tanakodás után megmaradtunk a torna helyszínét adó város mellett. A szállásunkra (rajtunk kívül csak a tulaj egyik felnõtt gyereke lakott csak ott) estére igazi kocsmahangulatot sikerült varázsolnunk a magunkkal hozott italhegyekbõl. Az italok fogyásával arányosan nõtt hangulatunk is, a tulaj nagy gyereke sem volt már olyan mosolygós, mint amikor kivettük az egész kishotelt, így tíz óra körül egyik tutira bevált intézményünk felé vettük az irányt. A közbeesõ helyen mennyasszony és võlegény nélküli esküvõt tartottak az alacsony, kopaszodó, kampósorrú, nagy fülû tulaj kapusembere szerint, pedig elõtte este teljesen kultúráltan nem kis összeggel gazdagítottuk a kasszáját, így maradt az eredetileg kitûzött célállomás. A srác a tavalyi pincérhez képest kezdetben új fiúnak tûnt, de miután megszagolta az elsõ körök után, hogy nem kispályás emberekkel akadt aznap este össze, mindjárt barátságosabb lett. Késõbb aztán már nagyon készségesen hozatta a benzinkútról az elfogyó tömény italok utánpótlását saját zsebbõl (zsebre), de ez bennünket nem is nagyon érdekelt igazán. Az este annyira kezdett beteljesedni, hogy még egy helyi bátor nyugdíjas is ki akart ellenünk állni… Persze nem kellett a végén szerencsére sokáig egy levegõt szívni vele, miután sikerült egységesen belekötnie mindannyiónkba… A pultos srác is ráérzett a magyar virtusra és velünk együtt szintén kezdte magát nagyon jól érezni, egy idõ után már õ is beszállt a körök kérésébe. Végül jól sikerült az este, jövõre is visszatérünk majd ide. Hazafelé még meglátogattuk Poldi "barátunkat", akinél még mindig nem voltunk elég jó vendégek. El is búcsúztunk tõle mindörökre néhány szép régi német szólás-mondással... A társaság egy része végül nyugovóra tért, a másik része még meglátogatta a szálloda melletti szórakozóhelyet, ahol ismerkedési est zajlott az 50 év körüli magányosok részére. Mit ne mondjak, kezdetben egységesen örültek a friss húsnak, aztán végül egyik társunknak mozgósítani kellet a már a szállodába visszatérteket is a félreértések rendezésére. Miután a bárszékek már a fej fölé kezdtek emelkedni, valami oknál fogva sikerült azért mégis rendezni a vitás dolgokat és reggelre mindenki balhémentesen nyugovóra térhetett.
A másnapi délutáni kezdés a pályán sajnos olyanra sikerült, mint az elsõ napi, annyi különbséggel, hogy most a végül döntõt játszó csapat ellen buktuk el a négy közé jutásért folytatott küzdelmet. A helyosztókat azután hiába nyertük mind, csak az ötödik pozíció lett a miénk. A ferencvárosi Pumuklit viszont, ahogy õk is szurkoltak korábban nekünk, mi is bíztattuk õket a döntõ megnyeréséig. Ezúton is gratulálunk nekik, fõleg azért, mert így ismét magyar földön pihenhet egy évig a vándorkupa. A szervezõkkel és a meghívottakkal tovább mélyítettük kapcsolatainkat, többüktõl biztos ígéretet kaptunk a nyáron megrendezésre kerülõ hazai tornánkon történõ részvételre.
A hazaút másnaposan, az eredmény miatt kicsit csalódottan telt, viszont sok szép új story-val gazdagodtunk... : )))