Kellemes hangulatban, "néhány" sörrel és egykét "szúróitallal" felszerelkezve indultunk neki, immár második alkalommal a Bécshez közeli Stockerauban megrendezett szurkolói focitornára 18-an, szombat reggel hét órakor. Az utazás eseménytelenül telt, itthon még a határ elõtt tuningoltuk készleteinket, Bécs körül kicsit kavarogtunk, de idõben elértük a helyszínhez közeli kis faluban lévõ szálláshelyünket. Ott néhány bátorító ital elfogyasztása és a szobaátvétel után, indultunk vissza Stockerauba a délben kezdõdõ selejtezõköröket lejátszani. A helyiek és a fradista barátaink üdvözlése után, az elsõ nap esélyt sem adtunk egyik ellenfelünknek sem, így fürdés - öltözés után a helyi büfé - étteremben kezdtük el tervezgetni a másnapot. A társaságunkból néhányan a közeli Bécsbe indultak, legtöbben viszont vissza a szálláshelyre, készleteinket pusztítani. Italozás közben jutott eszünkbe, hogy valaki Stockerauban maradt, némi telefonálgatás után kiderült, hogy elveszettnek hitt barátunkat a ferencvárosiak vették pártfogásukba. Autó vissza a városba, néhány ital a barátaink szálláshelyén, utána vissza a faluba. Készleteink apadására gondolva italárusító mûintézmény felderítését is megejtettük idõközben, és minthogy ilyet nem találtunk ezért folytattuk szép magyar dalokkal fûszerezett esténket a motelban. Szerencsére más vendég rajtunk kívül nem volt… Bécsbõl visszatérõ társainkkal telefonon értekezve kiderült, hogy Õk megtalálták az egyetlen nyitva tartó helyet Stockerauban, ahol italt is mérnek (a tavalyi rohamrendõr akcióval végzõdõ "ismerkedés a helyi keménylegényekkel" fakultatív programunk miatt, sajnos erre az estére minden italozó egységet bezárattattak a városkában a helyi hivatal dolgos szolgái…) így néhányan taxival visszamentünk. Fradista barátainkat is kezdte enni a szálláshelyi unalom, és miután felderítõ túrájuk sikertelenül végzõdött, némi telefonos egyeztetés után csatlakoztak hozzánk. Konszolidáltra sikerült az este… Másnap délelõtt, egy jó hangulatú, ámde elég gyér reggeli után elindultuk döntõinket játszani. A tavalyi menetelésünkhöz képest viszont izgalmasra sikerült a játék, de köszönhetõen a "profi" szakmai stábnak és a fegyelmezetten játszó focistáinknak sikerrel eljutottunk odáig. Az egyik meccsen még a tavalyi éjszakai embereinket is felfedezni véltük, de "nagyon sportszerû" mérkõzésen kíméletlenül legyõztük õket, és az utánunk velük játszó fradisták is…
A döntõben 1-0 -ra vezetett az ellenfelünk a mérkõzés elején, de rövid idõn belül sikerült egyenlítenünk. Az utolsó percben, amikor már majd mindenki a tavalyihoz hasonló szerencsétlenül végzõdõ hosszabbításra gondolt, "öreg" Ginya barátunk egy hosszú indításból csodagólt szerzett. Az utolsó 30 idegtépõ másodpercet már kivédekeztük, és gyõztesként örömünneplésbe kezdtünk volna, ha nem szólnak, hogy valamiféle utolsó percben nem lehet cserélni, stb. szabályok miatt érvénytelenítik gyõztes gólunkat. Késõbb ezt módosították azzal, hogy az utolsó 30 másodpercet le kell ismét játszanunk egy emberünk kiállítása után. Miután a szurkolói és a játékosi indulatok is a magasba kezdtek hágni, ellenfelünk (Stammtisch Grün-Weiß) tagjai maximálisan sportszerû módon gratuláltak gyõzelmünkhöz, és ekkor már a bíróknak sem lehetett apelláta, hisz jogosan nyertük el a jól megérdemelt gyõztesnek járó kupát és a vándorserleget is. Ünneplés, ebéd és a díjkiosztó után elindultunk haza. Fáradt de a gyõzelemtõl ittas utunk már eseménytelenül telt…