Nagy számban, jó hangulatban busszal és sok személyautóval indultunk Sopronba, nem csak szervezett szurkolói, hanem normál szurkolói szinten is ezen a hétfõn. Létszámunkat csak növelte volna még, ha nem ebben a lehetetlen idõpontban játszottuk volna ismét idegenbeli mérkõzésünket. Az utazás mindenkinek másképp, változatosan telt, de idõben megérkeztünk a stadionhoz. A beléptetésnél a szigorúan betartatott drapériarendelkezéssel volt egy kis mizéria (a felirat nélküli skót nemzeti zászlót például be sem engedték… 9) így, már amikor kivonultak a csapatok, még mindig a drapikat rakhattunk (köszönet azért a rendezõségnek a pályára beengedési hozzájárulásukhoz, hogy ezáltal megkönnyítették a felhelyezéssel kapcsolatos problémáinkat).
A vendégszektorban helyet foglaló mintegy 250 szurkoló, irányításunkkal és közremûködésünkkel egyre jobb hangulatú szurkolást nyújtott, amit csak fokozott Sebõk Józsi nagyszerû gólja az elsõ félidõ derekán. A mérkõzés képe kiegyenlítettnek volt nevezhetõ, néhány soproni próbálkozással, ZTE támadással fûszerezve, de igazi mezõnyfölényt egyik csapat sem tudott igazán kialakítani. A szünetben büfével nem készülõ rendezõk, az elválasztó kerítésen keresztül árusító tálcás srác révén oltatták szomjunkat, tömegjeleneteket okozva… A második félidõben egy nem várt helyzetbõl kiegyenlített a Sopron, és minthogy a 80. perc környékét írta már az eredményjelzõ, így többen kezdtek beletörõdni a döntetlenbe. Azonban az elõkelõ helyen helyet foglaló csapatunk nagyszerûségét bizonyítva két percre rá egy a hazai kapu elõtti keveredésbõl Botis nagyszerû góllal, ismét vezetéshez juttatta csapatunkat. A lelátói öröm frenetikus volt. A zárósípszó elhangzása után megünnepeltük csapatunkat, és amire már hosszú évek óta nem volt példa, az öltözõbõl is visszatapsoltuk õket, a már üres, a vendégszektorban még mindig tömött stadion gyepére.
A hazafelé út nagyon jól telt. Többen már Sopronban elkezdték az ünneplést a helyi mûintézmények forgalmát növelve, de a korai idõponthoz képesti befejezéshez viszonyítva senki sem ért haza túl korán…