Szokásos
idõben 5 - 6 kocsival és egy kisbusszal (Fighters) indultunk
egyik kedvenc túránkra. Több megállót
is beiktatva idõben érkeztünk Pécsre, így
volt idõnk a már a belvárosban tartózkodó
barátainkhoz csatlakozni, néhány jó sör
erejéig. A stadionhoz érve sajnos úgy tûnt,
hogy a beléptetés nem lesz zökkenõmentes,
hisz a biztonsági szolgálatnak kiadott utasítások
alapján, külön pecsétes papír hiányában,
nem akarták beengedni a rendõrség által
lepecsételt drapériáinkat - ilyet máshol
még soha nem tapasztaltunk. Némi, magasabb szintû
vezetõkkel folytatott megbeszélés után
megérkezett végül is az engedély rá,
így a mérkõzés kezdetére fellobogózhattuk
a kerítésünket.
A mérkõzés jól indult, hisz már
az ötödik percben vezetést szereztünk Waltner
révén, és a félidõ hátralévõ
részében is bíztató képet mutatott
játékunk. A nap szembesütött, ráadásul
az évszakhoz képest erõsen perzselt is, így
a szünetre rendesen megszomjazott az kb.100 fõ, akik a
vendégszektorban foglaltak helyet. BÜFÉT sajnos
hiába kerestünk, pedig az elmúlt évek hasonló
létszáma igazán okot adhatott volna legalább
egy asztalnyi frissítõ eladásra való felkínálására.
Nálunk bezzeg a körülményekhez képest
megkaptak minden jót a pécsi kollégák,
ha évente egyszer Zalaegerszegen jártak néhányan…
Páran végül távoztak a stadionból
és a visszafelé jövõ szállítmányból
juthatott egykét korty a szerencsés szomjazóknak.
A második félidõ sajnos kritikán aluli
unalmas játékot hozott. A szurkolásunk is egyre
többször áttért az inkább csendes magányban,
drapik nélkül nézelõdõ pécsi
ellenfeleink felé. Erre fel, néha eljutott már
hozzánk is egykét gyengécske szurkolási
kísérletük, de a teljesítményük
továbbra is kritikán aluli maradt. A mérkõzés
végén, már majdnem belenyugodva a biztosnak tûnõ
egy gólos gyõzelmünkbe, több mint furcsa (les)gólt
láthattunk. Az ellenfél támadója 5 - 6
méterre a védelem mögött kapta meg a labdát
és még õ sem akarta elhinni, hogy nem repül
azonnal a magasba a partjelzõ zászlaja. Az ápolás
alatt lévõ "bennragadt" védõnk
miatt, viszont õ a bíróval egyetemben továbbengedte
az akciót, és nem kellett túl nagy tudomány
ezután már a hálóba vágni azt.
Mint késõbb kiderült a szabálykönyv
szerint, akár elfogadhatónak is ítélhetõ
lett a szituáció, de az ilyet szerintünk, viszont
minden normális focikultúrával rendelkezõ
helyen le szokták fújni… Ráadásul
a történet bennünk zavart meg jobban, így
esélyünk sem maradt az újabb vezetõ gól
megszerzésére - az igazsághoz az is hozzátartozik,
hogy a biztos gyõzelemhez szükséges gólt
már a második, gyengére sikerül félidõben
illett volna hoznia a csapatnak.
A kivonulás a szokásosra sikerült, az elvonuló
pécsiekkel szájkarate a rendõrsorfal két
oldaláról, majd kiszorítósdi mindkét
irányba. De arról, hogy mégse a megszokott legyen
a hazaindulás, három pécsi azért gondoskodott.
Az épületek közül, tipikus szurkolói
öltözet nélkül csendben érkeztek a szintén
háromfõs kocsijuk felé tartó tagjaink
felé, majd a megfelelõ közelségbe érve,
kinyilvánították szándékaikat.
Igaz a rendõrök megérkezéséig nem
maradt túl sok mindenre idõ, de két-két
jó páros azért kialakulhatott. Az egyik egy jól
sikerült adok-kapokkal, a másik pedig némi ütés-rúgásváltás
után a pécsi hool árokba kerülésével
végzõdött. Miután ismét nyugvópontra
kerültek a dolgok, még dekkolhattunk azért egy
jó negyed órát a parkolóban, mert két
nagyivó fiatalnak nyoma veszett, valamelyik környékbeli
kocsmában. Végül többszöri telefonálás
után a biztosító járõröknek
sikerült visszahozniuk õket "járõrtaxival",
így elindulhattunk végre a szokásos kivezetõsdire.
A felvezetõ rendõrnek is biztos melege lehetett ezen
a napon, mert elõször a belváros felé kezdte
el irányítani a konvojt, majd miután sikerült
megértenie, hogy nem Budapestre akarunk hazamenni, visszafordulhattunk.
A hazaút néhány megállóval a többségnek
eseménytelenül telt, a Fighters viszont lemaradt valamelyik
somogyi nemzetiségi kocsmában mögöttünk,
ahol már nem vártuk meg õket.
Unalmas meccs, leszakadóban a dobogóról, az új
edzõ megítélése még képlékeny,
a túra viszont eseménydúsan jól sikerült.
Jövõre remélhetõleg még többen
megismételjük majd azt…
