A visszavágóig eltelt két hétben
lázas szervezés eredményeként
kb. 2000 zalaegerszegi indulhatott útnak. A buszokkal
utazók már vasárnap elindultak. A Csapat
és a velük utazó szurkolók hétfõn,
míg az Armada és egy további szurkolói
repülõ kedden szállt fel. Természetesen
rengeteg autó is útnak indult, ki korábban
ki késõbb.
Az Armada, hasonlóan a klub által szervezett
géphez, egy 150 fõs TU-154-es típusú
gépet töltött meg, viszonylag saját
szervezésben. Erre a repülõre a csoport
vezetõi szervezték az utat. A gyülekezõ
kedden reggel fél 8-ra lett meghirdetve. Pontban
8 órás indulással buszok szállították
a társaságot Sármellékre (kb.
45 km Zegtõl). Az egyenkénti "becsekkoltatás"
közel 11-ig tartott, majd fél óra múlva
mindenki a repülõn volt, startra készen.
A két és fél órás út
nagyon jó hangulatban telt. A kaja, a felhozott alkohol,
ill. a bolgár és magyar stewardessek (bár
kicsit bunkók voltak) mind a repülési
idõ rövidülését szolgálták.
Többen a pilótafülkébe is betekintést
nyerhettek.
Helyi idõ szerint kb. 13 órakor érkeztünk
meg a manchesteri reptérre. Az országba való
belépés simán ment, a kék-fehérbe
öltözött 300 fõs társaság
utazási célja egyértelmû volt.
A reptérrõl buszok szállítottak
tovább minket. Útközben a város
"izgalmas" történetét, a szigorú
angol törvényeket és a "mit nem
szabadokat!" hallgathattuk. A buszok egy autópálya
melletti, külvárosi plázánál,
a Trafford Centernél parkoltak le. Itt közölték,
hogy pontban 18 órakor indulunk tovább a stadionhoz.
Az általunk annyira várt belvárosi
sörözés, városnézés,
fõtéri szurkolás nem szerepelt az utazási
iroda programjában… Mivel a programon módosítani
nem lehetett, így hamar kék-fehér sálas
szurkolókkal telt meg a bevásárlóközpont.
Míg mi a közelben található angol
pub-ok után érdeklõdtünk a helyiektõl,
addig a körénk gyûlõ biztonságiakat
"a mennyien vagyunk, meddig maradunk?" kérdések
foglalkoztatták. A boltokban magyar szemmel nagyon
nagy volt a drágaság, ebben elsõsorban
a szolgáltatást nyújtók, pl.
az éttermek jártak élen. Az itt található
sportboltokat is feltérképeztük, ahol
azért sikerült elfogadható árakat
is találni. Míg a mezek 12-15000 Ft-ot kóstáltak,
addig sálat és bögrét 2-3000 Ft-ért
lehetett kapni, sõt, Umbro márkájú
futball-labda 800 Ft-ért is volt. Az angolok többsége
elõzékeny és közvetlen volt. Nagyrészük
nekünk szurkolt, ezt szóban vagy gesztikulációban
meg is erõsítették. Volt aki "könyörgött",
hogy verjük ki az MU-t. Rövid bolyongás
után a plázában található
éttermeket szálltuk meg, mert alkoholt csak
itt mértek. A szépséghibája
az volt, hogy angol sörröl itt nem igen hallottak.
Aztán késõbb sikerült egy Cafe
Bar-ra bukkanunk a Center mellett, ahol már angol
söröket csapoltak, 2-3 fontos áron. Lassan
ide gyülekezett a többség, és a
sörhöz képest olcsó whiskey árának
(1,75 font) köszönhetõen fél 5 -
5 óra körül tetõzött a hangulat.
Tomboló fanatikusok, asztalon táncolás
stb… A tulaj egyébként békésen
nézte.
Kicsivel 6 óra után indultunk a stadionhoz.
Ahogy közeledtünk, egyre sûrûsödtek
a vörös mezes szurkolók. A parkolónál
már óriási volt a tömeg. A magyar
ill. a transzfer buszok egy kerítéssel elkülönített
részen parkoltak le. A kezdésig 27 (!!!) busz
futott be. Érkezésünkig az MU-ZTE közös
sál már elfogyott, hiába szerettek
volna még több százan emlékbe
szerezni. A stadionnál már meccshangulat uralkodott,
amit megérkezésünkkel tovább fokoztunk.
Több száz magyar torokból zúgott
a már slágerré lett Zeg-Zeg-Zeg Zalaegerszeg!
Az angolok nagyon békések voltak, egyetlen
provokatív szó sem hangzott el részükrõl.
Többen mezeket, sálakat próbáltak
cserélni velünk, de akadt, aki szép összegeket
is felkínált a kék-fehér relikviákért.
Tehették, hiszen sikeres üzlet esetén
besétáltak a pár méterrel odébb
lévõ MU Shopba, és 7 ill 35 fontért
megvették az elcserélt sálaikat, mezeiket.
Az pedig már közhely, hogy a shopjaikban és
az utcai árusoknál ami nem kapható,
az nincs is.
A beléptetés is simán ment. Egy rendezõi
kordon terelt minket a kapunkhoz, ahol motozás után
egy szûk - egyszerre maximum egy ember fért
el - kétoldalt téglafallal határolt
folyosóba kellett belépnünk. Pár
méter után újabb jegyellenõrzés,
a fülke a falba volt építve, majd szintén
a falba is belógó forgókapun át
jutottunk a stadionba. Sajnos itt a szócsõvünket
nem engedték behozni, drapijaink viszont simán
bejutottak. A B.D.M. sajna a repülõn maradt.
9 A beléptetés után egy körfolyosóra
jutottunk, amin körbe lehetne sétálni
a stadiont. Itt találhatók a WC-ék
és a kiszolgáló egységek. Innen
egy rövid lépcsõn jutottunk fel a szektorunk
tetejébe, ahonnan is elénk tárult az
Old Trafford! Megérkezésünkkor szinte
még teljesen üres volt, az angolok kapui talán
nyitva sem voltak. A pálya gyepjét a golfpályák
"green"-jéhez lehetne hasonlítani.
Pár méterre a pályától
pedig következik a lelátó, ami 2 ill.
3 szintes lelátói részekbõl
áll. Különlegessége, hogy a 3 szintes
lelátók nagyon meredek. Természetesen
a nézõtér teljesen fedett, ennek is
köszönhetõ - visszajön a hang - hogy
a megdördülõ kórusok olyan "ütõsek".
Érdekesség az is, hogy közvetlen a vendégszektor
alatt található a mozgássérült
szurkolóknak kialakított lelátói
rész. Már másfél órával
a kezdés elõtt kb. 1000 magyar tartózkodott
a szektorban. A szektorunk elé kirakhattuk a drapikat.
Így az Armada Ultras, egy fehér alapú
hajós drapi, a szegedi Spartan Army, a nagy Armada
és a kis hajós Armada transzparensek kerültek
ki. Az idõt többnyire szurkolással mulattuk,
a lassan megérkezõ United szurkolók
csodálkozására. Már ekkor felhangzottak
egyszerûbb dalaink ill. az éppen melegítõ
zetés fiúk adták az ihletet egy hosszú
dalhoz, melyben végigénekeltük a Csapat
játékosait. Kb. fél órával
a kezdés elõtt már teljesen tele volt
a szektorunk. Nem így a hazai rész, ahol ezután
kb. negyed óra teltek meg a lelátók.
10 perccel a kezdés elõtt felhangzott a magyar
Himnusz, gyönyörû körítéssel.
Nemzeti színû zászlók és
kék-fehér sálak fedték be a
2000 magyar szívet felvonultató lelátót.
A kivonuló csapatokat óriási hangorkán
fogadta, valljuk be, ekkor nem sokan gondolták közülünk,
hogy a mi dalaink "labdába rúgnak"
itt ma este. A kezdõ rúgás is fantasztikus
hangulatban és a vakuk villanása közepette
történt. Majd ezután a stadion vörös
része elhallgatott… Nem így a kék
sziget a sarokban. Megfelelõ hangerõvel sorra
hangzottak fel a dalaink, melyet mindenki énekelt!
Az a "bizonyos" 400 szerencsés is! Tényleg
minden magyar szív egy célért dobogott!
Aztán sajnos elég hamar átélhettük
az angol gólörömöt van Nistelrooy
jóvoltából. Hát, dobhártyaszaggató
és varázslatos. Egy emberként ugrott
talpra az egész stadion. Közvetlen utána
egy egyszerû rigmusuk söpört végig
a lelátón, amely nagyon jól hangzott.
Aztán újra csönd… Mi a gól
után egybõl az örökzölddé
vált és a játékosok kedvenceként
nyilvántartott "Zeg-Zeg-Zeg Zalaegerszeg"!-gel
hajtottuk tovább õket. Sajnos két problémával
kellett a lelátón szembenézni. A nagyszámú
tábor az Armada dalait kevéssé ismerte,
így ezt kevesen talán egy-két százan
énekeltük. Ez viszont egy ilyen légkörû
meccsen nulla hangerõ. Ráadásul a többi
zegi szurkoló belekezdett egy másik dalba.
A másik probléma pont ez volt. Egyszerûen
mást énekelt a szektor két szélsõ
része. Elõénekes és szócsõ
hiányában nehezen tudtuk leküzdeni ezt
a problémát. A 6. után a 15. percben
villant Beckham, aminek következtében álmaink
szertefoszlása valószínûbbnek
tûnt! Bár szinte mindenki egy 2-1-es "csodálatos
vereségben" reménykedett, így
hatalmas hangerõvel szurkoltunk tovább! Ezt
a mellettünk lévõ angolok furcsállták
is kicsit, hiszen a pálya helyett minket bámultak.
Dob hiányában tapsaink nagyobb szerepet kaptak
a szurkolásban. Bemutattunk fej feletti, gyorsuló
és ütemes tapsolásokat, amelyek impozáns
látványt nyújtottak. Nagyon jól
nézett ki a több száz zalaegerszegi sál,
amint pl. az Aida dallamára fej felett pörgettük.
Az álmokat aztán Scholes semmisítette
meg már a 21. percben. Ez a tábor egy részét,
érthetõen, vissza is fogta, de a többség
azért még partner maradt. Minden valamire
való megmozdulásunkat hatalmas üdvrivalgás
követett és ordítottunk tovább.
Szünetben szinte félházzá változott
a stadion, annyian mentek a lelátó mögé
különbözõ okok miatt. Ekkor telefonáltak
és szúrtuk ki a Haladás zászlót
a kapu mögött… Ahogy egyszer õk nyilatkozták
egy másik esetünkre: "Ítélje
meg mindenki saját szájíze szerint!"…
A szurkolók egy része még egyik oldalt
sem ért vissza, mikor már újra útjára
indult a labda. Az angolok továbbra is viszonylag
passzívak maradtak éneklés terén,
néha valahonnan elindult egy rigmus, amelyet rövid
idõn belül az egész stadion átvett,
aztán egy idõre ennyi. Viszont kedvenceik
minden látványos megmozdulását
vastaps követte. Bedobásnál ill. szögletnél
is tapssal bíztatták aktuális játékosukat
az éppen ott helyet foglalók. Ha pedig egy
akció indult, pl. kiugratás, szinte mindenki
emelkedett fel a székérõl. A gólörömük
pedig! Sajnos ezek után még kétszer
átélhettük. A vitatott 11-es és
a szép akciógóljuk után is csodálatos
hangulatot teremtettek (kár, hogy mi nem élveztük
annyira). Mi szurkoltunk tovább, életünk
idegenbeli meccsén a MU ellen senkit sem érdekelt
az eredmény. Négy, öt nullás állásnál
is tõlünk zengett az aréna, ami azért
semmiképp nem a vörös ördögök
szurkolóit dicséri. Az eredmény végül
5-0 oda, de így is büszkék vagyunk játékosainkra,
amit rigmusunkkal tudatosítottunk is bennük.
A játékosok levonulása után
kb. 10 perc alatt teljesen (!!!) kiürültek az
angol szektorok. Közben újból felhangzott
a magyar Himnusz, melyet talán csalódottan,
de annál büszkébben énekeltünk.
A stadion elhagyása után többen még
az ajándékboltba néztek be, majd a
buszokra felszállva rendõri útlezárással
megindult a konvoj a reptérre ill. haza. Egyébként
a stadion amilyen gyorsan kiürült, kb. olyan nagy
dugó volt a környékén egy jó
darabig. A reptéren aztán 6 óra semmittevés
várt ránk. A gépünk magyar idõ
szerint reggel 6-kor indult vissza. Talán egy óra
magasságában megérkezett a reptérre
a Csapat is. Természetesen vastaps köszöntötte
õket, és jó egy óráig
õk is sztároknak érezhették
magukat, hiszen szûnni nem akaró autogram-áradat
és fényképezkedni vágyó
szurkolók ostromolták õket. Õk
két órával elõttünk szálltak
fel. Az idõt nagyrészt beszélgetéssel
és alvással ütötte el a magyar küldöttség,
akik ezt a terminált teljesen elfoglalták.
A hazaút is csendesen telt, akik addig nem aludtak,
a repülõn már biztosan. Másnap
fél tízkor érkeztünk Sármellékre,
ahonnan további egy óra alatt hazaszállítottak
minket a buszok.
