A rájátszás második mérkõzése.
A várakozás egerszegi részrõl
óriási. Polgármesteri fogadás,
rádióinterjú, számtalan
újságcikk jellemzi a focilázat.
Immáron a klub is segített a szurkolóknak,
egy busz költségének a felét
felvállalták. Ehhez még az Armada
saját kasszájából hozzátett,
és így szinte jelképes összegért
utazhattak a buszon helyet foglalók. Ám
a busz ennek ellenére sem telt meg. Rajta az
Ultras, közel teljes létszámban,
és idõsebb szurkolók foglaltak
helyet. A huligánok kocsikkal és mikrobuszokkal
utaztak. Fél órával a meccs elõtt
érkeztek az elsõ zalaiak, majd lassan
az Armada is befutott, és megszállása
alá vonta az egyik frekventált kocsmát.
Némi meglepetésre már 10 perccel
a kezdés elõtt megérkezett a busz.
Erre a Balaton környékén szinte semmi
esély sem volt. A Hungária úti
vendégszektor a szokásos létszámmal,
kb. 250 fõvel, várta a kivonuló
csapatokat. A kerítésen minden drapink
kint volt, egy kiírással kiegészítve,
mely Kocsárdi Gergely 200. elsõ osztályú
szereplésének szólt. Nagy hangerõvel
kezdtük a szurkolást. Az alaprigmusokat
mindenki kiabálta, jól hallhatóan
visszhangzott tõlünk a fedett tribün.
A lendületünket a hazai vezetõ gól
törte meg, igaz, hátrányba kerülésünk
már senkit sem lepett meg. A félidõ
vége elõtt még, egyenlítettünk,
így tombolásunk közepette vonultak
pihenõre a játékosok.
Szünetben a többség a már említett
kocsmában sörrel öblítette kiszáradt
torkát, így jó pár perces
késéssel értek vissza. A második
félidõben a hangulatra egyáltalán
nem lehetett panasz, csapatunk káprázott,
mi pedig végig önkívületi állapotban
tomboltunk. Ennek persze megvolt a visszaütõje.
Volt, hogy 3 különbözõ dalt ordított
a szektor. Kihúzásra került egy nagyobb
méretû, kék-fehér kockás
zászló is. 1-3 után pedig már
folyamatosan vagy egy tucat ember a kerítésen
nézte végig a meccset. A meccs végi
fiesztában felhangzott sok régi bajnoki
sláger, mely még a kosaras idõkbõl
való (Kék az Isten!, Újra itt van..),
és természetesen zúgott a "Mi
leszünk …" kezdetû nóta.
Az utolsó percekben megtörtént a
kegyelemdöfés, mely igazából
a vendégrendezõknek adott plusz feladatot,
nevezetesen a pályára tódulás
megakadályozását. Lefújás
után hosszú percekig tartott az ünneplés
a Csapattal, akik bemenetelük után is ki
lettek hívva.
A
hazai lelátó gyászos képet
festett. Kongott az ürességtõl, szurkoló
is csak néhány akadt, akik jó ha
2-szer megszólaltak.
