Péntek
este fél tizenkettõkor indultunk el három
mikrobusszal a Lengyelország-Magyarország
EB selejtezõ mérkõzésre.
Ebbõl két autóban az Armada utazott
míg a harmadikban középkorosztályú
ZTE szurkolók foglaltak helyet. A korai indulás
oka az volt, hogy Krakkóban szerettünk volna
egy kicsit körülnézni, ha már
épp arra járunk. Rajkáig együtt
utaztunk, aztán a szlovák autópályán
egy kicsit szétszóródtunk. Végül
is az utolsó kocsi fél tíz körül
érkezett Krakkóba, ahol kerestünk
egy parkolóhelyet a Visztula partján és
elindultunk városnézõbe. Természetesen
az idõ rövidsége miatt korlátozottak
voltak a lehetõségeink, a várral
kezdtük majd a belváros sétálóutcáin
csodálhattuk meg azt a csodaszép várost.
Itt már egyre több magyarral futottunk össze,
de kezdtek feltünedezni lengyel szurkolók
is akik rendkívül barátságosan
viselkedtek a magyarokkal. Rövid idõn belül
találkoztunk a többi egerszegivel egy sörözõben.
Déltájban valami harapnivaló után
néztünk, bár több étteremben
ettünk mindenki nagyon pozitív élményekkel
távozott az aktuális vendéglátó
ipari egységbõl. Miért is? Korrekt
árak, emberes adagok, udvarias kiszolgálás,
helyes pincérlányok. Egy kicsit még
sétálgattunk, sörözgettünk
a belvárosban, ami amúgy végig
sétálóutca és nagyon szép,
aztán elkezdtünk visszaszállingózni
a parkolóba. Természetesen a megbeszélt
idõpontban kicsit karcsúbb volt a létszám
a kelletténél, ezen már nem is
lepõdünk meg. : Az idõsebb szurkolók
mikrobusza úgy döntött, hogy õk
még megnézik a Krakkótól
10 km-re található világhírû
sóbányát, míg mi vártuk
a hiányzókat. Három tagunk érkezésében
nem telt túl nagy örömünk, már
itt valószínûsítettük
amennyiben komolyan gondolták a lengyel szervezõk,
hogy ittas egyéneket nem engednek berendezéseinek
a stadionban akkor õk nem pályáznak
túl nagy eséllyel a mérkõzés
megtekintésére. : Nagy nehezen valamivel
négy óra után elindultunk Chorzow
irányába. Az autópályán
az elsõ benzinkúton összefutottunk
pár kisbusznyi Wisla Krakkó szurkolóval
akik a szó szoros értelmében majd
megettek minket örömükben. Két
kézzel töltötték az italokat
mindenkibe, közösen énekelgettünk
illetve relikviákat is cseréltünk
egymással. Rendkívül barátságosak
voltak és majdnem fél órát
töltöttünk együtt velük mire
nagy nehezen sikerült elindulnunk. Innét
már nem álltunk meg Katowicéig,
de egyre több piros-fehér busszal, kocsival
és természetesen piros-fehér-zöld
járgánnyal is találkoztunk út
közben. Chorzowban jó fél órás
kevergés után leltünk rá a
Slaski stadionra, de parkolóhelyet csak kb. 4
km-re találtunk ahonnan villamossal közelítettük
meg a stadiont. Még a kevergésünk
alatt találkoztunk katowicei huligánokkal
úgy 30-40-en lehettek egy villamosmegállóban,
de itt sem volt gond. A meccs kezdés elõtt
kb. másfél órával mentünk
be a stadionba, ami körül már hömpölygött
a piros-fehér áradat. Sejtésünk
beigazolódott a legittasabb társunkat
nem engedték be és minket pedig elég
határozottan tessékeltek el a bejárattól.
Pech. Aztán a vendég szektorrészen
elfoglaltuk a helyünket és nagy örömünkre
ittas társunk is bejutott egy másik kapunál
a hatodik próbálkozásra. : A magyar
lelátórész szépen megtelt
a kezdésre úgy 3000-re saccoltuk a létszámot,
míg a stadion szinte teljesen tele volt, ami
48000 nézõt jelentett. A himnusz körüli
bonyodalomnál eleinte nagyon idegesek voltunk,
de utólag belegondolva talán jobb is volt,
hogy mi énekeltük el. A hazaiak csendben
hallgatták végig és a végén
megtapsoltak minket. A kezdés elõtt mindkét
oldalon görögtüzek gyulladtak emelvén
az amúgy sem lanyha hangulatot. A meccsen jó
hangulat uralkodott szinte végig, a hazaiak helyenként
pokoli hangulatot varázsoltak, nagyon jól
nézett ki amikor az egész stadion pörgette
a sáljait, amúgy is jó látvány
volt, hogy teljesen piros-fehérbe öltözött
a lengyel rész. A lengyel válogatott mérkõzések
velejárójaként ezútal sem
maradt el a verekedés a hazai huligánok
között, ha jól értesültünk
katowicei és varsói egységek csaptak
össze többször is a mecs alatt a lelátón,
míg a rendõrök lezárták
az egész szektort és a meccs végén
egyesével engedték csak onnét ki
a renitenseket. A magyar szektor, ahol szinte minden
magyar szurkolói csoport képviselte magát
több-kevesebb résztvevõvel, elég
aktív volt az egész mérkõzésen,
az egyszerûbb dalokat egész komoly hangerõvel
adtuk elõ. A végeredmény nem volt
rossz, de Tököli ha nyugodtabb most talán
még boldogabbak lennénk. A lefújás
után aztán nagy ünneplésben
részesítettük a nemzeti 11-et akik
megköszönték a buzdítást,
majd jó másfél órás
várakozás után elindultunk hazafelé.
Vasárnap délelõtt fél tíz
körül értünk Zalagerszegre, nagyon
fáradtan, de pozitív élményekkel
megrakodva! A lengyel nép valóban olyan
barátságos velünk magyarokkal mint
ahogy azt hallhattuk és jó érzés
volt, hogy külföldön valahol szeretettel
fogadtak minket azért mert magyarok vagyunk
