A
szomszédvári rangadóra összesen
20 percet kellet utaznunk, így fél órával
a meccs elõtt a helyszínen voltunk. Sajnos
ez is késõ volt, ugyanis erre már
elfogytak a vendégszektorba szóló
jegyek. Sebaj, indultunk át a hazai pénztárhoz.
Épp beálltunk a sorba, de tényleg,
mikor az ott lévõ biztonságinak
feltûnt, zalaiak vagyunk. Egy-két beszólás,
tõlünk is, mikor egymaga ki akarta emelni
egyikünket. : Szerencséjére a rendõrök
azonnal közbeléptek, akik "elõvigyázatosságból"
elkísértek minket a hazai pénztárhoz.
Megint mi jártunk jól, mert a vasi rendõrök,
rendezõk arra a nagy ötletre jutottak, hogy
bezárják ezt a pénztárat
is, persze csak addig, míg mi ott vagyunk. Vissza
a vendégszektorhoz. A hátralévõ
idõ elég türelmetlen pillanatokat
hozott, melynek során többen benyomultak
ill. a rendõrök többször berontottak
a bebocsátásra váró egerszegiek
közé. 10 perccel a találkozó
elõtt megjelent a vasiak egy "szervezettebnek"
tûnõ csoportja. A vendégszektorhoz
érve megálltak, bámultak vagy 2
percet, aztán a rendõrök kérésére
továbbmentek. Egyetlen beszólás
sem hangzott el, gyaníthatóan azért,
mert meglepetésként érte õket
az Armada jelenléte… A kezdésre legalább
20-25-en kintrekedtünk.
A meccs már javában ment, mikor jött
a hír, hogy a Restinél van jegy. Olyan
10-en azonnal elindultunk. 5-en már félúton
szereztünk. Mire visszaértünk már
mindenkit beengedtek, akik ott maradtak. No comment…
Már az elsõ félidõben hatalmas
hangulat uralkodott a lelátón, melyhez
Csapatunk vezetése, na meg a hazaiak jó
szurkolása is hozzájárult. Természetesen
egy-két szidalmazás is felhangzott mindkét
oldalon, na meg az oldallelátóról
is hergeltek minket. Szünetben jópáran
elõrenyomultunk a nekünk lezárt részbõl
és kisajátítottunk egy-két
ideiglenes állóhelyet a hazai részrõl.
Ide már az ülõ körmendiek sem
jöttek vissza. Ennek ellenére is nagy volt
a zsúfoltság a palánk mögött,
olyan 3-400-an lehettünk, de sokan voltak az oldalsó
részen is.
A 2. félidõ leírhatatlanul varázslatosra
sikeredett. A kosarasok szárnyaltak, mi pedig
végig tomboltunk. Volt, amikor a fél csarnok
minket figyelt. A 3-4. negyed nagy részében
hangerõben is abszolút mi uraltuk a csarnokot.
Az utolsó percekben elkezdtük éltetni
a "nagy öreget", Polster Petit. Nikola
azonnal reagált a kívánságunkra
és pályára küldte õt.
Egy perc sem telt el, és dobott egy kosarat :
a legnagyobb örömünkre. A végén
zúgtak az örökzöld dalok, többek
közt a bajnokság végkimenetelére
célozva. Reméljük ezúttal
is beválik a megérzésünk és
a kosarasok is újra bajnokok lesznek!!!
Soha
rosszabb hétvégét!!!
