A
kiütéses debreceni gyõzelem sem hozta
meg a zalai focibarátok utazókedvét.
A pénteken megrendezett találkozón
mintegy 40 fõ tartózkodott a vendégszektorban.
Ebbõl a kezdésre beérkezõ
Armada ill. Armada Ultras tagsága mindössze
15 fõt számlált. A drapik kihelyezése
után lelkesen hallattuk hangunkat, mely a kis
létszám ellenére eljutott a pályáig
is, hiszen jó, ha 500 nézõ volt
a stadionban. Alig 20 perc után elõbb
egy lesgól, majd egy szépen megkomponált
kispesti támadás utáni vezetésük
okozott nagy megrökönyödést köztünk.
Sebaj, többször voltunk már hátrányban,
így még viszonylag magabiztosan hajtottuk
a srácokat. Minden egyes valamire való
akciónknál, szögletünknél
elhangzott, na itt jön a gól, az egyenlítés.
De nem így történt. A Csapat gyenge
szereplése miatt a félidõre már
örültünk, ha eljutottunk az ellenfél
16-osáig. A szünet még bizakodással
telt, hátha a szektorunk elõtt lévõ
kaput pakolják tele az aranylábúak,
bár már többen megjegyezték,
hogyha drasztikus változás nem lesz, bizony
szombat este fogunk igazán szomorúak lenni,
szinte függetlenül a riválisok eredményeitõl.
A szünetben érdemleges változás
nem történt, idei leggyengébb produkciójukat
bemutatva 1-0-ra alulmaradtak a fiúk. Már-már
komikus volt, hogy egy-egy valamire való szituációt
is úgy éltünk meg a lelátón,
mintha a belsõ kapufáról pattant
volna ki a labda. Lefújás után
egy érthetõen ideges és feldúlt
vendégmag távozott. Elég késõn,
bõven hajnali egy után érkeztünk
meg a törzshelyünkre.
A kispestiek három elkülönült
15-20 fõs csoportban tartózkodtak a kanyarban,
szinte meg sem szólaltak. A tribün is rendkívül
foghíjas képet mutatott. Itt azonban egy
30- fõs mag elég aktívnak bizonyult.
A meccset lereagálva próbáltak
hangulatot varázsolni a Bozsikba.
