Az utazás elõszeleként többeknek a ZTE - Csáktornya (jelenleg Horvátország) edzõmeccs összecsapásával indult a nap a túra bemelegítéseként, ami 4-2 -es hazai sikert hozott. 13 órától gyülekeztünk néhány sör kíséretében a délután két órai indulásig. Az ötven személyes busz teljesen megtelve indult el a letenyei határátkelõ felé. Útközben a pusztaszentlászlói kocsma zárva tartása miatt csak némi "bokros" Ph csökkentést végeztünk, de Letenyén már a szokásos ceremónia mellett, a készletfeltöltést is meg tudtuk oldani egy helyi "pubban". A gyors határátlépés után a túloldalon némi kuna váltása mellett összefutottunk néhány XVI-os szektoros barátunkkal, akik a prágai fiaskó után nem szerveztek közös utat. A Zágráb elõtti utolsó autópálya-kapunál a horvát yardok már konvojgyûjtõ akciót tartottak. Itt futott belénk a szombathelyi küldöttség is, némi gyorsan abbamaradó üdvözlõ éneklés után (az alkalom nem errõl szólt) rendõri felvezetéssel indulhattunk a Maximir stadion felé. Érkezésünk utáni betereléskor egyik sörre vadászó (bóklászó) tagunkat a G.I. Joe -k megpróbálták elvinni a mi legnagyobb felháborodásunkra, de szerencsére sikerült lebeszélni a dolgot a készültség vezetõjével, így teljes létszámban készülhettünk a motozáshoz. A dolog már ismerõs volt a kupameccsekrõl, öngyújtó (?), aprópénz (?) repült egy halomba. Az ígéretek és az emlékek ellenére sajnos büfé nem volt található a vendégrészen, ami elég kellemetlenül érintette a közel 4000 fõs szomjazó magyar tábort.

A meccs szurkolásának irányítását kezdetben a mi caponk végezte. A kiállítás és a bekapott gól után többen átvették szerepét, a második félidei gólok pedig szét is zilálták az egységes szurkolást. A második félidõben a szektor másik oldalán volt némi minimális összecsapás a fõleg újpesti szurkolókat tartalmazó brigád és a rendezõk között. Két becsempészet görögtüzet is sikerült valakiknek a szektor közepén meggyújtani. A mérkõzés végeztével még egy órát kellett a szektorunkban száradozni. A drapik levételét a rendezõk elõszõr nem akarták engedélyezni (némi rugdosódás), de azután jobb belátásra tértek és két emberünket közelebb engedtek így a kerítéshez. A kivonuláskor hátvédként összegyûlve egységesen vonultunk ki kedvenc nótáinkat énekelve, ami nem feltétlenül tetszett mindenkinek. A hazai ellenfeleinkrõl szólókat gyorsan abbahagytuk még a szektorban (többen elkezdték, de az alkalom miatti ráébresztés után abba is hagyták) és a helyijáratú gyûjtõbuszra várakozók mellett elhaladva már csak szép magyar dalokat dalolásztunk (lesz még Zágráb Magyarországé....). A parkolóban elõttünk a pécsiek, mellettünk kettõvel a fehérváriak parkoltak, de válogatott meccshez méltóan semelyik páros között nem alakult ki feszültség. Szomjazásunkat és kezdõdõ éhezésünket majd egy órás zágrábi kevergés után a konvojtól lemaradva még az egyik zágrábi benzinkútnál enyhítettük (mi ezalatt egyetlen horvát csoporttal sem találkoztunk). A hazafele út eseménytelenül telt. Letenyén a MOL kútnál még a szokásos dolgokat megejtettük, a szintén ott lévõ RBD-s busszal sokat nem foglalkoztunk, pláne, mert nagy röhögések közepette megtaláltuk szeretett elnökünk ikertestvérét... (lásd késõbb a hónap képe rovatot) Az éjjel 3 órás érkezés után az egész társaság elindult haza, kipihenni a nap fáradalmait.
Összességében elmondható, hogy egységesen (Armada egyenfelsõ), megfelelõ létszámban érkeztünk, a szurkoláshoz is hozzátettük a magunk részét. Az eredménytõl és a körülményektõl függetlenül, mindannyian jól éreztük magunkat. A busz is két karfa híján egyben maradt (viszonylag tisztán), ettõl függetlenül a sofõrnek elmondása alapján még aludnia kell párat, hogy a következõ túrát is vele szervezhessük.