Reggel hat óra magasságában gyülekeztünk a bázison és indultunk el hat tömött autóval az ausztriai helyszínre, ahová a fradisták ajánlása alapján hívtak meg bennünket is a szervezõk. Az utazás néhány Ph. csökkentõ megállót nem számítva eseménytelenül telt, így 10 óra magasságában már a helyszínen is voltunk. Az autópálya letérõnél két fakabát fogadott bennünket és mindenféle matricával és biztonsági övvel kapcsolatos dologgal próbált némi "apróhoz" jutni tõlünk, de szerencsére megúsztuk a dolgot fizetés nélkül. A csarnokban az ismerkedésé, az italozásé és természetesen a focié lett a fõszerep ezután. Délután két órára, csoportelsõként távozhattunk a hangulatos kisvárosban lefoglalt négy csillagos szállodánkba, ahol kezdetben nagyon örültek nekünk... Az egyik kocsi legénysége a torna helyszínén (annak italozóhelységében) maradt, minthogy nem foglaltak szállást maguknak, de végül szerencséjükre ingyen tudtak rekvirálni helyet a sportkomplexumban (köszönet érte a magyar, ráadásul szombathelyi illetõségû pincérhölgynek), így az õ "alvásproblémájuk" is megoldódott. A szobák szétosztása és a bárpult meglátogatása után a társaság egyik része a közeli Bécsbe távozott városnézésre és némi shoppingolásra, a társaság másik fele csatlakozott a sportcsarnokban maradottakhoz, ahol a többi 16 csapat is már az akciós sörökkel volt elfoglalva. Az este jól telt, nemzetiségtõl függetlenül mindenki jól elvolt a másikkal, közös beszélgetések, éneklések zajlottak. Sajnos megemlítendõ, hogy volt olyan szereplõ is aki kicsit túlitta magát közülünk és a kérdést immár a "szokásos" módon kellett megoldania a Capo-nak, mielõtt teljesen anarhiává alakultak volna az események. Az italozós este a városban folytatódott, kezdetben egy helyszínen, késõbb szétszakadva többön. Talán az egyik ilyen helyen történhetett azután késõbb némi affér, ami egy 30-40 fõs helyi késes, baseballütõs, gázpisztolyos brigád megjelenéséhez vezetett, akik a várost végighiénázva meg is találták a 3-5 fõs szétszórt magyar csoportokat… Az utolsó szálloda melletti ütközetnek a nagy létszámú rohamrendõrség vetett véget, hajnalig tartó igazoltatással, mentõautózással, kódszámos fényképezéssel, stb.-vel tarkítva. Másnapra élményekkel és egykét sajgó porcikával ébredve kezdtük a napot közös reggelivel, ami rendkívül jól esett mindenkinek, de addigra már szerintünk nem örültek nekünk annyira a szállodában… Csomagolás, romeltakarítás, és fizetés után megköszönve a vendéglátást távoztunk a torna helyszínére, ahol az egyedüli csoportként végigszurkoltuk, végigitaloztuk, az egész délutánt. Az eredményhirdetésre többen már az elmúlt napok eseményei után fáradtan érkezve hallgathatták végi az ünneplést, amit a hazaiakon kívül a magyar tábor ünnepelt meg leghangosabban. A hazaút eseménytelenül és gyorsan telt, így hét óra körül már otthon is voltunk.
A torna szervezõivel történt egyeztetések után örömmel konstatálhattuk, hogy jövõre is visszavárnak minket. Reméljük a szállodába is kopnak addigra majd esetleg az emlékek, hisz mi jól éreztük magunkat ott is, és jövõre nem szeretnénk újat keresni, mint ahogy néhány más csoportosulásnál ez már elõfordult az évek folyamán…

 

Szólj hozzá!