Jónak mondható brigád jött össze a szezonbeli utolsó fellépésünkre. Reményeink szerint, játékosainkat is fűtötte a Ligakupa (kétesnek nevezhető) kudarca utáni revans, így mindenképpen győzelmet vártunk tőlük. 10 óra előtt egy, a ZTE Baráti Kör által szervezett 20 fős és egy, a fiatalok által überelt 9 fős busszal, plusz néhány autóval indultunk a Bakony irányába. Vendéglátóink ünnepségre készültek, hisz 15 éves születésnapjukat ezen a napon tartották.

Az út vidáman, egy márkói kocsmát beiktatva telt. A vendégszektorhoz időben érkeztünk, a meccs kezdetét pedig egy majd egész stadionos görögtűz koreográfia nyitotta. A meccs időpont (13 óra) viszont nem kedvezett túlzottan a hazaiaknak, így nem is sült el túl jól a dolog. Ettől függetlenül kár és sajnálatos, hogy csak néhány száz fő hazai (civil) szurkoló volt csak kíváncsi rájuk, és egyben az egész mérkőzésre is. Pedig örülhettek volna. Egy Koplárovics kapufán kívül nem sok helyzetünk akadt, sőt a félidőre már vezetéshez is jutottak egy szerencsétlen góllal, a fizetés nélkül játszó, de mégis hónapok óta elfogadhatóan teljesítő fehérváriak. Látva a játékot és az elmúlt mérkőzéseket, szurkolásunk az elégtelen felé kezdett közelíteni, a feszültség viszont sokunkban a tetőfokára hágott. A pályán lévő „játék” a második félidőben sem nyugtatta a kedélyeket, ráadásul belső feszültséget is szült az, hogy az utazásszervezés nem ilyen jellegű volta miatt, a pályán kívül sem lehetett igazán mód bizonyításra ellenfeleinkkel. Ezt jövőre át kell majd mindenképpen gondolnunk, és az egyéb igényekre vágyó tagjainknak külön mozgási lehetőséget biztosító megoldást találni saját szervezésben. A ZTE Baráti Kör busza így megmaradhat amiért született: utazás, szurkolás, békés hazamenetel, ultráknak, civil szurkolóknak, sportbarátoknak.

Mondanunk sem kell a 2 – 0 –ás végeredmény után milyen jókedvűen távoztunk. A parkolóban amúgy próbáltuk még húzni az időt, de a körkörös hatósági unszolásra, kivezetéssel végül távoztunk. A márkói kocsmát viszont visszafelé sem hagytuk ki. Hosszúra nyúlt eszmecsere után a kisbusz végül maradt, egykét asztal is borult, némi városnézés is volt részükre Veszprémben a közeg invitálására. A nagybusz este 6 felé, a kicsi az esti órákban, néhány tagunk másnap ért haza.

A csapatnál (így a téli pihenő előtt, felkészülvén a tavaszra) viszont valami változásra lesz szükség, mind az összetételében, mind pedig a maradók fejében. A szezon amilyen jól és biztatóan indult, annyira kettős és feszültségteli lett. Ezt legjobban talán az a paradox helyzet is jelzi, ami az idén fordult elő először: 4 – 1 es vezetésnél az egyik mérkőzésen majdnem a szidalmazásé és az elégedetlenségé lett a főszerep szektorunkban… Az anyagiak úgy tűnik rendben vannak, így ennél már csak JOBB TAVASZT kívánhatunk!