A nyáron még az is kérdéses volt, hogy indulhatunk-e egyáltalán az NB1-ben, viszont kezdésre, szerencsére minden függõ kérdésre sikerült az Rt.-nek és a tulajdonosoknak pontot tenniük. A felkészülést, a játékos igazolásokat és az edzõválasztást viszont jelentõsen befolyásolta a szezonnyitásig eltelt bizonytalan idõszak. Meglepetésünkre, a borúsnak tûnõ elõzményektõl függetlenül egészen jól indultunk, és az elsõ fordulók után az élmezõnyben tudhattuk szeretett csapatunkat. Mi szurkolók is próbáltuk meghálálni ezt a kezdetet, amelynek kiemelkedõ pontja a Fradi elleni mérkõzést megelõzõ, méreteiben egyedülálló füstkoreográfia volt. A Kispest elleni kisiklásra még méltó válasz lett az azt követõ Pápa elleni 5-0 -ás gyõzelmünk, de a késõbbi problémák már ekkor kezdtek megmutatkozni, a többször elképzelés nélküli, taktikai elemeket láthatóan nélkülözõ játékban. Az õsz derekára elfogyott a csapatunk, mind létszámában, mind eredményeiben, mind hitében. Csak a végeredmények alapján azt is lehetett volna mondani, hogy küzdelmes meccseken maradtunk szerencsétlenségünkre alul, de aki velünk együtt látta ezeket a mérkõzéseket, az elmondhatja, hogy csupán a szerencsének lett köszönhetõ a néhol szorosabb arányú vereségünk. Ez a tény nem igazán volt szívderítõ. A pontot arra a bizonyos "i"-re a Pécs elleni 4-0 tette fel.

Idõközben mi is átalakultunk. Belsõ nézetkülönbségeinknek elõször szakadás lett a vége (régi szektor - kapu mögötti szektor), de talán jó példát mutatva összetartásból, végül az utolsó mérkõzésre mi is újra egyesültünk. Magyarázatként talán annyit lehetne hozzá fûzni, hogy a nagy hagyományokkal rendelkezõ kapu mögötti szurkoláshoz jelentõsebb létszámú fanatikus kemény magra lenne szükségünk, de ahogy a stadionból is folyamatosan koptak a nézõk (az eredménytelenséget látva), úgy sajnos mi is mindig egyre karcsúbbak lettünk. Belátva, hogy szurkolást tekintve sokkal eredményesebben segíthetjük csapatunkat a régi nagylelátós helyünkrõl, ezért immár véglegesen visszaköltöztünk. Idegenbe is mindenhova elkísértük csapatunkat kisebb nagyobb létszámban, talán a kaposvári mérkõzésre mondhatjuk azt, hogy mind létszámában, mind szurkolásban a legemlékezetesebbet alakítottuk. Természetesen most már így újra együtt, várunk minden focit és ZTE-t szeretõ fiatalt szurkolótáboraink valamelyikébe.

A tavaszra jelentõs várakozásaink vannak, hisz az új edzõvel és a régi-új rutinos játékosok visszatértével egy ütõképes mag látszik kialakulni, akik ha olyan hittel és eltökéltséggel fognak focizni, mint amikor bajnokok lettünk, akkor a dobogó közeli helyezést sem lehet kizárni. Nem szabad elfeledkezni viszont az utánpótlás játékosok szisztematikus beépítésérõl sem, hisz aktív csapatunk életkora nem igazán ideális. Az edzõmérkõzések alapján több fiatalt is szeretnénk viszontlátni a bajnoki mérkõzéseken, kiemelnénk talán Simonfalvi Gábort, akit teljesen érettnek láttunk a posztján történõ szerepeltetésre. Sajnálunk néhány játékost (akiket az õsz folyamán megkedveltünk), hogy elmentek, de reméljük, hogy a helyükre igazolt labdarúgók is jó eredményt tudnak majd produkálni. Jó szereplés esetén a növekvõ nézõszámnak és ezáltal a támogatói kör kiszélesedésének köszönhetõen, esetleges célirányos nyári erõsítésekkel, akár ismét dobogóesélyes csapatot is építhetünk.