Évek
óta tartó szünetet tört meg a ZTE FC Baráti
Kör és az új, a ZTE marketing ügyeiért
felelõs cég, amikor a régi hagyományokat
felelevenítve nagybuszos túrát szervezett
az egyik legtávolabbi mérkõzésünkre.
Az idõpont ellenére (sokan dolgoztak még
az indulás pillanatában) szép számmal,
mintegy harmincan vágtunk neki a túrának.
A déli találkozó után hideg italokkal
felszerelkezve indultunk el távoli úti célunk
felé. Az italok gyorsan fogytak, a hangulat is azonos ütemben
javult, némi sárgító és készletfeltöltõ
megállók (Pesten szerencsésen kihagytunk
minden dugót) után fél 7-re érkeztünk
- az autópályától rendõri felvezetéssel
- a diósgyõri stadionhoz. A fogadás a közeg
részérõl teljes volt, a vendégszektorba
bejutásunk zökkenõmentes, így a kezdésre
már minden szekció drapija a kerítésen
lógott. A melegre való tekintettel a lemenõ
nap fényében és az elfogyasztott belsõ
melegítõk hatására sokan félmeztelenül
szurkolták végig a mérkõzést,
ihletet kapva a két hoszteszlánytól is, akik
a szektor elõtt hasonlóan vonultak el szépen
kifestve… A szektorban a kezdõ sípszót
- a kocsikkal érkezõ társainkkal együtt
mintegy 60-an, szervezett szurkolóként 50-en - hangos
bíztatással fogadtuk. Nem is lehetett volna a hangunkra
jobb hatással az, hogy mindjárt az elsõ percben
már vezetést is szereztek fiaink. A további
látványos támadások pedig csak megnyugtattak
bennünket abban, hogy érdemes volt megtennünk
ezt a hosszú utat. Amikor egy szerencsétlen labdaérintésbõl
kiegyenlített ellenfelünk, akkor hallottuk megdörreni
a diósgyõri stadion teljes hazai közönségét,
akiknek ultrái az esetükben már szokásosnak
mondható lelkes, kitartó és látványos
szurkolást mutattak be a mérkõzés
folyamán. A félidõre viszont tudatosítva
azt, hogy ki is lehet ezen a napon a gyõztes, ismételten
elõnnyel zártunk.
A szünetben a buszról érkezõ frissítõ
illetve a vendégszektor mögött elguruló
"nemzetiségi" kordé (lásd. képek)
további vidámabb nyitásra sarkalt bennünket
a második félidõre. A csapat parádézott,
igaz voltak helyzeteik a hazaiaknak is, amibe még a kapufa
is belefért, de ez az este már nem az övék
volt. A félidõben született további
két - abból az egyik szépségdíjas
- gól után pedig esélytelenné vált
a maradék húsz percük is. Nagyon jó
szurkolást mondhattunk magunkénak ezen az estén,
a lefújás után az ünneplés minden
játékosnak kijárt.
A hazaiak túl messze voltak, hogy hallhattuk volna õket,
a félidei tûzijátékuk jól sikerült,
különösebb "kölcsönös kommunikáció"
nem történt. A yard aktív, de maximálisan
korrekt terelgetése után ismét kivezetésben
volt részünk. Ekkor történt, hogy a pályától
kb. másfél kilométerre a bokrok között
megbúvó suhancok méretes kövekkel adták
tanúbizonyságát bátorságuknak,
a konvojból azonban nem volt lehetséges a kiválás…
A busz néhány karcolással megúszta,
szerencsére a szerencsétlenek az ablakokat nem találták
el.
A hazaút az elsõ kútnál felfrissített
készleteinkkel jobbára eseménytelenül
telt, kivétel a hosszúra sikeredett budaörsi
megálló, ahol a csapat buszát bevárva
egy kb. másfél órás ünneplés
keretében a hálóõrünk születésnapi
felköszöntése is megtörtént. A hátralévõ
útszakaszt az immáron 14 órája tartó
út fáradalmai határozták meg a fél
5-ös érkezésig.
Remek túra volt. Zengtek az anekdoták és
az énekek, öröm és vidámság
honolt az egész úton. Ezzel az úttal egy
régi hagyományt kívántunk újra
elindítani a ZTE marketingeseivel közösen, így
már most mondható, hogy mindenki tervezze és
figyelje a következõ idegenbeli túrák
beharangozóját. Aki most itt volt, az remélhetõleg
legközelebb is ott lesz, aki még nem próbálta,
az meg nem tudja, hogy mit is hagyhat ki, tehát…
