A
Baráti Kör szervezésében 4
busz indult pontban 12 órakor a Városi
Sportcsarnok elõl. Az egyiken az Armada és
az Ultras törzsgárdája helyezkedett
el. De természetesen rengeteg autó ill.
más szervezésû busz is Zágráb
felé tartott. A határig semmi említésre
méltó nem történt. Fogyott
az alkohol és a meccsig hátra lévõ
idõ. A határon kisebb várakozás,
majd a megszokott koreográfia szerint innentõl
rendõrségi felvezetés. Az úton
bármikor megállhattunk, a rendõrök
csak arra figyeltek, hogy együtt maradjon az ekkor
már nyolc buszt számláló
karaván. Sõt, egy idõ után
elsõsorban a lassú felvezetés miatt
többekben felmerült, hogy a horvát
rendõrség azt szeretné, hogy éppen
a meccs elõtt érkezzünk. Ha így
volt, ez a számításuk bejött,
ugyanis egy újabb hosszabb horvát megállót
követõen kb. negyed órával
a meccs elõtt kanyarodtunk közvetlen a stadionhoz.
A városban már minden oldalról
rendõrautó kísért minket,
az összes keresztezõdés le volt zárva,
zöld utat engedve a magyaroknak. A kocsival érkezõ
magyarokat a város határában összegyûjtötték
és 10-12 fõs csoportokban kísérték
be õket. A parkolóban precíz fegyelmezettséggel
egyszerre csak egy buszt engedtek a kapuhoz, elkerülvén
a hatalmas tumultust és az esetleges benyomulást.
Itt aposztrofálhattuk a tényt, hogy 3
magyar autót a horvátok megrongáltak.
Az egyik esetében egy kisebb ütésváltás
is történt, majd a horvátok leléptek.
Mire beértünk a meccs már elkezdõdött.
A „nyomokból” valószínûsíthetõ,
hogy a Bad Blue Boys egy pénztárszalagos
bemutatóval fogadta csapatát. Mire a drapikat
kiraktuk, már gólt is szerzett az ellenfél,
sõt a 19. percben már 2-0 oda. Az elején
még csak-csak szurkolgatott pár száz
ember a szektorban, de ezek után már csak
a drapik mögött álló pár
sor. Sõt egy idõ után a szócsõ
is felmondta a szolgálatot. Fellépésben
meg sem közelítettük az augusztusit.
Most kb. 1500-an lehettünk, ennek legalább
a fele az elsõ pillanattól kezdve abszolút
passzív volt, ülve tekintették meg
a találkozót. A félidõ bizakodással
telt, szinte mindenki egy 2-1-es vereségben bízott.
Aztán a sípszó után 2 perccel
már szerte is foszlottak ezen elképzeléseink.
Ahogy az idõ telt, úgy kaptuk a gólokat.
Szurkolásra ebben a játékrészben
csak a leglelkesebbek vetemedtek, majd a végén
õk is felhagytak vele. Az utolsó percekben
leszedtük drapikat is, a lefújás
után pedig kifütyültük levonuló
Csapatunkat. Azt a Csapatot, melyet pár hete
„hõsökként” emlegetett
az ország, Zalagerszegen pedig „istenként”
szerettek és tiszteltek. Az elmúlt három
hét alatt világosan láttuk, mennyivel
gyengébbek a fiúk az augusztusi eleji
formánál, sõt a debreceni meccs
után a sérültekbõl egy fél
csapatot is ki lehetett állítani, de a
Dinamo ellen nyújtott produkciójuk akkor
is elfogadhatatlan. Hosszasan lehetne sorolni, ki milyen
gyermeteg hibákat és gyenge megoldásokat
mutatott be, de az igazi bûn nem ez. 3-0 után
a játékosaink abszolút feladták
a meccset, a legkisebb küzdeni akarás sem
látszott rajtuk, sõt egy tisztes helytállás
sem érdekelte õket. Mint ahogy az a másfél-kétezer
szurkoló se, akik semmit nem sajnálva
(pénz, rengeteg idõ) közel két
hónapja csak értük éltek…
Meccs után egy negyed órát vártunk
a szektorban, egy felet a szektor mögött,
majd megállás nélkül hazafelé
vettük az irányt. Sajnos az egyik armadás
kocsit egy benzinkútnál újfent
megtámadták. Az eltévedt autóban
lévõk mellett 4 horvát kocsi fékezett
le, majd mindegyikbõl ugráltak elõ
a kopaszok. Az utolsó pillanatokban sikerült
elindulni, de pár rúgást így
is beszedett a kocsi. A Csapat busza a határ
elõtt ért utol minket. A magyar oldalon
õk megállás nélkül
továbbhajtottak, a 10 buszt megállították,
majd kb. negyed órát ott tartották.
Útlevél-ellenõrzés, vámellenõrzés
persze nem volt. Pár perc után már
sejtette a többség, hogy kik „szervezhették”
nekünk ezt a plusz megállót. Nem
is kellett több, többen gyalog indultak át,
mások pedig a határõröktõl
érdeklõdtek közel sem békés
hangon, miért csinálják ezt. Kezdett
melegedni a helyzet, mikor jött az utasítás
az irodából, mehetünk…
Hazafelé már nem álltunk meg, ahol
szerettünk volna, ott nem volt nyitva a benzinkút.
A sportcsarnok elõtt újabb meglepetésként
egy furgonnal a kommandó várt minket.
Kérdésünkre, hogy õk mit is
csinálnak itt ilyen létszámban
pénteken 0:00 órakor érdemleges
válasz nem érkezett…
A
horvátok megítélése felemás.
A velünk szemközti kanyarban helyezkedtek
el, csak az alsó szinten. Azt viszont teljesen
megtöltötték, így kb. 5000-en
lehettek ott. A meccs elõtti látványukat
nem láttuk. Rengeteg transzparens volt elõttük,
a szekciók drapijai egy Dinamo címerrel
karöltve a felsõ szinten kaptak helyet.
Ami pozitívum, a magyar viszonyokhoz képest
hatalmas létszámuk, folyamatos és
látványos szurkolásuk. Rengeteg
tapsolással, ugrálással (oldalra
is), háttal szurkolással. A kanyar-tribün
„Dinamo” - „Zagreb” felelgetõs
pedig nagyon ütõs! Negatívum a szurkolásuk
egyhangúsága, egyes dalaik a hatalmas
létszám ellenére sem nagyon hangosak
ill. néha más-mást szurkolt a szektoruk
két fele. Igaz ez a probléma sokkal jobban
le van kezelve náluk, mint pl. nálunk
egy válogatott meccsen. A magyar kocsik megrongálása
pedig gusztustalan volt…
