Hajnali 5 órakor indultunk el távoli uticélunk felé Zalaegerszegrõl egy autóval és a csomagtartóban némi útravalóval. 8 óra magasságában találkoztunk a Budapesten székelõ társakkal, egy az útiránynak megfelelõ benzinkúton. Ott csatlakoztak hozzánk még egy autóval Fradista barátaink, így kiegészülve 14-en vágtunk neki az útnak. Az addig csodaszép napos idõ Gyöngyös magasságában váltott át ködösre, ami hideg nyirkosságával a hazafelé útig is kitartott. Az út némi Ph. csökkentéseket leszámítva, eseménytelenül telt és kezdésre könnyedén meg is érkezhettünk volna, de a város határában történõ "egymásravárásnak" némi csúszás lett az eredménye.
A stadionba érkezvén a mérkõzés már kb. 5 perce el is kezdõdött (7-8 egerszegi szimpatizáns várt bennünket) és amire a többszörös, majomhálóval biztosított kerítésre kikerültek a drapériáink, meg is kaptuk az elsõ gólt. Az elsõhöz hasonlóan a másodikból sem láttunk sajnos túl sokat a köd nagysága és a stadion elavult kialakítása miatt, pedig arra már jobban oda tudtunk figyelni. Néhány kurjongató okostojással történõ eszmecserét leszámítva békésen elszurkolgattunk a számunkra felettébb kellemetlen játékot hozó mérkõzésen.
A második félidõben a tartalékos csapatunk még tartalékosabbá tevõ cseréi után, érezve, hogy a kispadon is feladták ezt a meccset, tiltakozásul megfordítottuk drapériáinkat, jelezve ezzel azt is (fõleg a vezetõség felé), hogy számunkra a jelenlegi elsõ csapat megtartása mennyire fontos, egy esélytelen gárdával történõ tavaszi indulással szemben… Amúgy a meccs képe a második félidõben sem sokat változott, maximum annyiban, hogy immár a hozzánk közelebbi kapura támadott a Debrecen, így már végre láthattunk is valamit a mérkõzésbõl. A szektorban történtekrõl még két dolog említendõ meg: az egyik, hogy az Azzurós nagydrapit becsavarta a reklámtábla szerkezete és apró darabokra tépve sikerült csak kiszabadítani onnan (újat kell készíteniük sajnos), a másik az (ÉS EZ A LÉNYEGESEBB), hogy az idény utolsó mérkõzésén nagyon vártuk az adott meccsen történõ szerepléstõl függetlenül, a remek õszi idényt dobogós szerepléssel záró csapatunk veszi a fáradságot és legalább invitálásunkra hozzánk közelebb jõve köszöni meg az egész szezonbeli és kimondottan az aznapi hosszú és fárasztó út utáni buzdításunkat! Nem így történt, sajnálatunkra intés nélkül bevonultak az öltözõbe… "Köszönjük Nekik!!!"
A hazafelé úton immár hagyományosan a "Patkó csárdában" ebédeltünk, némi a csoportunkat és még az aktuál politikát is érintõ parázs beszélgetés mellett. A kaja ismét tökéletes volt és a hagyományoknak megfelelõen ismét örültek, amikor végre távoztunk…, pedig mi szeretünk oda járni!
Budapesten csatlakoztunk a népligeti aluljáró kocsmáiban Fradista barátainkhoz, akikkel együtt tekintettük meg a Fradi-Kispest mérkõzés második félidejét. Vendégszeretetüket ezúttal is köszönjük. A hazaút további része gyorsan és eseménytelenül telt, így éjfélre már otthon is voltunk az egyik leghosszabb túránkról.

Reméljük a téli szünet gazdaságilag megerõsödést hoz csapatunknak, és ezáltal nem kell tovább gyengíteni a csapat játékosállományát majd. Ezzel tavasszal reményeink szerint továbbra is versenyben maradhatunk a dobogós helyezések valamelyikéért és egy esetleges nemzetközi kupalehetõség megszerzéséért is.

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket Kívánunk a téli szünetben!
Hajrá ZTE!

Szólj hozzá!