Az elõzõ este megbeszéltek alapján öten indultunk el az Armadából szombaton, 13 órakor a bázis elõl. Társaságunk elõzetesen rendesen tankolt útravalót magával, így néhány feszültségoldó megálló kivételével jó ütemben haladhattunk a távoli célunk felé. Sok esemény útközben nem történt, csupán annyi, hogy a Siófoktól sokasodó útszéli pillangókon fellelkesülve (kicsit megzavarodva) tettünk egy kisebb kitérõt "Szex"árd felé (csak egy keresztezõdést néztünk el, de hamar visszafordultunk a jó irányba). A stadion vendégszektorának megtalálását elsõre abszolváltuk, örömmel fogadtuk a Németh Ottó Úr által intézett ingyen jegyeket (ezúton is köszönet Neki!), viszont nagyban hiányoltuk azt, hogy a vendégszektorban nem mûködött büfé (szünetben szerencsére a viola büfébõl hoztunk némi langyos "nonalcoholic" italt). A távolság ellenére 21-en szurkoltuk végig a mérkõzést (csatlakozott hozzánk a helyszínen pár Azzuro Avanguardiás kolléga + néhány környéken nyaraló Zalaegerszeg szimpatizáns is), ahol már az elsõ félidõben örömünkre vezetést szereztünk. A békéscsabai játékos kiállítása után a szépszámú tõlünk két szektorra lévõ lila ultrák belefogtak némi "anyázásba", de a soproni szurkolói focin megismert Capo-juk gyorsan leállította a felesleges szájtépésrõl embereit, így nem is kellett viszonoznunk a hûvössé váló fogadtatást. A második félidõ elsõ két harmada teljesen kiegyenlített játékot hozott (és a csabai egyenlítést is). Játékosaink jobban inkább egymást szidva csak keresgélték a labdát, és mi sem nagyon bíztunk abban, hogy megnyerhetõvé válik a végén még ez a mérkõzés. Szerencsére sikerült. A 10 emberrel játszó lilák a végére elfáradtak, és két gyors kontrával (így lett 1-3) játékosaink megadták a kellemes hazafelé úthoz az egyik legfontosabb alaplökést. A nagy létszámú (?) rendõri biztosítás teljesen korrekt volt, habár a drapériáinkat szerették volna még meccs vége elõtt leszedetni, hogy mielõbb letudhassanak bennünket. Természetesen mi azért megvártuk a mérkõzés végét, és a csapatot is megünnepeltük, majd a hazafelé induló békéscsabai szurkolók között zavartalanul, mi is elindultunk hosszú utunkra. Egy szarvasi tankolós (benzin - sör), árnyékboxolós, telefonálgatós pihenõ után jól haladtunk és közel négy óra múlva a fenyvesi nonstop stabil italozó helyen tombolhattunk kedvenc zenéinkre. Két óra italozás, némi pécsi illetõségû, Újpest szurkolókkal való kötözködés után fél ötkor értünk haza, ahol már vártak az itthon maradt társaink, hasonló állapotban, mint az utazók zöme. A totális K.O. eléréséért így már közösen futhattunk egy-két jó kört, a bázis mellett éjjel-nappal nyitva lévõ mûintézményben.
A csapat idei második gyõzelmével a kiemelkedõ második helyen várhatja a folytatást. Remélve a további jó szereplésüket (beszélgetéseink alapján), remélem még nagyobb létszámú brigáddal képviselhetjük majd magunkat az elkövetkezõ idegenbeli mérkõzéseken.

 

 

Szólj hozzá!